Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
Tartósítás, tartós étkezési alapanyagok
szórnak, és kidunsztolják. Ha kis adagokban készítik, a hűtőszekrényben tárolják, tartósítás nélkül. A zakuszka igen népszerű a faluban, így - ahány ház, annyi szokás - sokféle formában készül, a család ízlésének megfelelően. Három fő formája a legnépszerűbb: a gombás, afuszulykás és a sárgarépás. Szintén hőkezeléssel tartósítják. Ezt a sokféleképpen ízesített, szláv eredetű készítményt kenőpaszta, gyuvecs, gyi- vecs néven is ismerik, de Erdélyben mindenki a zakuszka elnevezést használja.56 A szerb lecsó, a gyuvecs a Balkán egyik jellegzetessége, amely önálló zöldségételként és húsos ételként is népszerű. A kamrából bármikor előkerülő tartósított ételként használatos. Savanyítás Az ételek savanyításához szükséges ecetet ugyancsak az asszonyok állították elő az erdőn gyűjtögetett vadalmából a régi hagyományok szerint: A vadalmát bétörték... faváluba tették, botókával abba bétörték. A vállát rátették egy cseberre, és botókával abba törték. A vállán vót egy luk, a cseberbe ment le az alma. Vizet is tőtöttek reá. Gyermekkoromba törtük a vadalmát, de vót egy ecetes hordó, abbó’ merítettük az ecetet... Még az 1950-60-as években is házilag savanyították az ecetet: A vadalmát megszedtük, és kicsavartuk préssel - csinálták a faprést házilag. Facsavarral csavarták le. A Ilkánál jött ki a lé, a réseknél - olyan volt, mint a szőlőprés. A százliteres hordó minden háznál bé vót téve, a sarokba vót téve az ecetes hordó. Kicsi lukat csináltak a tetejére, csak egy csiporral lehetett belenyálni. Az csinál magának egy hatalmas vastag ágyat. Hat hét - két hónap alatt elkészül. Nem szűrik le, az mindig abba’ a hordóba’ van, míg kifogyott belőle. Átszűrték. Nekünk is van. Gyönyörű szép tiszta lesz... Az a jó ecet, amelyiknek vastag az ágya. Alig lehet átaltörni. Torokfájás ellen milyen jól Gyermekeknek is adták. A káposztasavanyítás sem maradhatott el egyetlen háztartásban sem, mert a töltött káposztához szükséges alapanyagot minden háznál előállította a gazdasszony. Kétféle káposztát termeltek: a nyári káposztából főztek, ez nem állt el télen, ám az őszi káposztát savanyítva tartósították. A néphagyomány szerint a káposztasavanyítást nem kezdhették és végezhették a halottak hetében, azaz a mindenszentek hetében, mert a közhiedelem szerint akkor meglágyul a káposzta, hanem vagy az előtte vagy az utána következő időszakban kellett a munkát elvégezni. A káposztasavanyításhoz olyan cserefakádakat használtak, amelyeket másra nem használtak. Ezekben a káposztáskádakban júniusig-júliusig állt a káposzta, míg el nem fogyott. 56 GERGELY Éva 2007. 589. 111
