Deme Ágnes: A széna szerepe Csíkszentgyörgy népének gazdálkodásában - Libelli Transsilvanici 10. (Kecskemét, 2013)
Kaszáló- (és széna) típusok
kező évi termés igen szűkös lesz, vagy pedig vetett takarmánynövényekre van szükség. Kaszáló- (és széna) típusok Csíkszentgyörgy és Csíkbánkfalva határában alapvetően háromféle kaszálófajta létezik, ezek elnevezése arra a területre vonatkozik, ahol a kaszáló fekszik. Van erdei, mezei és kerti kaszáló. Ez a felsorolás egy - a legtöbb esetben elfogadott — növekvő értéksorrendet is jelez. A fent említett három - erdei, mezei és kerti - kaszálótípus azonban nem különül el szigorúan. A mezei és a kerti fogalma gyakran egybeolvad. A havasok erdei szénája és az alacsonyabban fekvő területek terménye azonban mindig éles ellentétben áll egymással. A területet, ahol a széna betakarítható, a Csíkszentgyörgyiek ritkán illetik a „kaszáló” szóval. A kaszáló jelölésére erdei és mezei környezetben is a szénafű szót használják. A kaszálható területet rétnek még ritkábban hívják. Gyakran lehet hallani például a havasi kaszáló kifejezést, általában az erdei szinonimájaként. A rosszabb, magasan fekvő kaszálókat néha a domboldali jelzővel is minősítik. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy bizonyos bekerített, állandóan kaszálható, a tilalmas részeken belül elhelyezkedő területeket is kertnek neveznek. Itt azonban a névadás alapja a kaszálót körülfogó kerítés.3 A kiterjedt jelentésrétegű tanárak (tanárok) szót használják többek között az első szénatermés jelölésére is. Tanáraknak eredetileg a településhez legközelebb eső, legjobb minőségű földeket nevezték. A névátvitel alapja éppen ez - a kiváló minőség - lehetett, hiszen az első szénatermés is különösen jónak számít. Ezért tanóráknak nevezik, hogy határozottan megkülönböztessék a sarjútól. A sarjú az első kaszálás után újra kinövő másod-termést jelenti, ennek minősége természetesen mindig elmarad az első betakarítás termékétől. Az előbbi levezetést alátámasztja, hogy az erdei szénafű első termését nem hívják tanáraknak. Itt a korábbi kaszálás sem ad olyan jó minőségű szénát, sarjú vágására pedig nincs is mindig lehetőség. Az erdei/havasi és a mezei jelző használata azonban elég esetleges, nem mindig kapcsolódnak hozzájuk földrajzi konkrétumok. Mezei kaszálókon is előfordulhatnak olyan meredek lejtők, hogy az bármilyen /zavarnak becsületére válna. Az erdei szénafüvek között is vannak alacsonyabb fekvésűek, szelídebb éghaj latúak. A megkülönböztetés szigorúságát leginkább a kialakult szokás magyarázza, valamint az adott kaszáló távolsága a településtől. Míg a mezei szénafüvek a faluhoz közelebb vannak, addig az erdeiek a legnehezebben megközelíthető külterületeken helyezkednek el. A kétféle jelző tehát alapvetően a kétféle kaszálótípus falutól való távolságára utal, valamint eltérő megközelítési módokat és művelési lehetőségeket sugall. A mezei és havasi (erdei) kaszálók közötti különbség tehát elsősorban nem a domborzati adottságokban keresendő. Az erdei széna a havasi kaszálók termékét jelenti, amely különösen gyenge, szőrfüves. A zord területen elhelyezkedő erdei kaszáló kialakítása „a faluközösség egészének erdőből irtványföldet, kaszálót teremtő hosszas erőfeszítésének az ered3 BÁRTH János 2007. 241. 7
