Bárth János: Vízvezető közösségek Csíkszentgyörgyön és Csíkbánkfalván - Libelli Transsilvanici 8. (Kecskemét, 2010)
Vízvezető közösségek az ezredfordulón
laknak. Mindkét csoportnévnek van patakra, patakvölgyre utaló változata is, Egresaszói 2., Göncédi formában, amely rövidített nevek mögött az Egresaszó pataka és Göncéd pataka pataknevek, illetve a forrásnak helyet adó hasonló völgynevek húzódnak meg. Csíkszentgyörgyön hallható olyan vélekedés, amely szerint, ha a szomszédok soha nem veszekedtek, a vízvezető közösség kötelékében munkálkodva foltétien összevesztek. Ez a kijelentés bizonyára túlzás, de az igazság sok elemét tartalmazza. Kétségtelen, hogy a vízvezető közösségek szervezése, a vízvezetékek építése, működtetése rengeteg feszültséggel, vitával, gyanakvással, irigységgel járt, ami sok esetben egy időre haragosokká tehette a szomszédokat. A feszültségek feloldásában, a haragok enyhítésében, a haragosok „megbékélésében” jótékony szerep jutott a közös pálinkázásoknak. Vízvezető közösség akkor és ott alakult, amikor és ahol akadt egy kiváló szervező egyéniség, aki megszervezte, elintézte az adminisztratív tennivalókat, beszerezte a szükséges anyagokat, mozgósította szomszédjait a közmunkára. Némely esetben néhány fős szervező bizottság alakult. Tagjai végezték a szervezőmunkát, anyagbeszerzést. A csoportszervezés ötletének felmerülése után műszaki szakemberrel meg kellett vizsgáltatni a kiválasztott forrást abból a szempontból, hogy mekkora a nyomása, mennyi vizet tud kibocsátani. Az eredménytől függött, hogy hány család telke kapcsolódhatott a leendő vezetékre. A vízvezető közösség megalakítása előtti napokban a szervező végigjárta a szóba jöhető házakat, tárgyalt szomszédjaival. A belépők legtöbbször gyűlést is tartottak valamelyik háznál, ahol megállapodtak a feltételekben, a fizetni- és tennivalókban. Általában olyan gazdák, családfők lettek tagjai a vízvezető közösségeknek, akik a falu forrás felőli oldalán egymás közelében laktak, elő tudták teremteni a befizetendő pénzt, vállalták az árokásás és a cső fektetés nehéz munkáját, és természetesen, akiknek igényük volt a vezetékes vízre. A vízvezető közösségek írásbelisége Egy-egy vízvezető közösség megalakításának legtöbbször írásbeli nyoma is maradt. Füzetlapra kézzel, nagyobb és „későbbi” csoportok esetében már számítógéppel, egyszerű megállapodás-félét, „szabályzatot” írtak az alapítók. Listát készítettek a tagokról, amelyen néha feltüntették a befizetéseket és a munkával töltött napokat is. Bizonyos csoportok megalakulásakor a belépő tagok aláírásukkal nyilvánították ki szándékuk komolyságát. Az idő haladtával, a nagyobb közösségek létrejöttekor, egyszerű vázlatrajz is készült a leendő vezetékről a forrástól a felhasználókig. A közösség dokumentumait: a házilag készült megállapodást, „szabályzatot”, a tagnévsort, az esetleges vázlatrajzot a közösség vezetőjének, képviselőjének számító főszervező őrizte. A megalakuló vízvezető közösségek egy részének főszervezői maguk fogalmazták meg a leendő vízvezető csoport irkalapra írt szerződését, egyezségét, jegyzőkönyvét, „szabályzatát”. Ezáltal nehézkes, elnagyolt, gyenge stílusú, de egyedinek mondható dokumentumok jöttek létre. Ilyen egyedi szerződést, jegyzőkönyvet, sza18
