Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)
IV. Temetkezési szokások
vagy férfi vezeti, kéziratos könyvéből válogatja a gyászénekeket. A második világháború előtt az ozsdolai katolikusok is reggelig virrasztottak, napjainkban az ortodoxok és a cigányság körében maradt élő a szokás.151 A siratót az 1960-as években, a városi munkavállalások és a téeszesítés idején hagyták el. A temetés napja A temetés hajnalán a gyászosok ismét kitakarítják a házat. Az udvart fel- söprik, a fekete gyászlepleket az ajtókra és a kapukra igazítják. A ravatalt szétszedik és az udvar közepére állítják, lábbal a kapu felé. Még a gyászvendégek érkezése előtt kiviszik a szemfedéllel takart, nyitott koporsót. A temetésre meghívottak a gyűlőre (a három harang összehúzása) indulnak el otthonról, a pap pedig negyed órával később, a másodoláskor. Ha délután van a temetés, délben nem harangoznak. A kapun belépő gyászosok halkan köszöntik egymást, majd az ismerősök mellé húzódnak: a férfiak a koporsótól jobbra, a nők balra. 152Az asszonyok a szemüket törülgetik, magukban sóhajtoznak, az olvasóval babrálnak. Akad, aki a mellette állóval halkan diskurálni kezd: Isten nyugtassa szegényt, hosszast volt már beteg! A koporsó mellett felállított négy gyertyához férfi halottnak a komái, nőnek a komaasszonyai sorakoznak őrizni a lángot, mindenki tudja, hol a helye. A halott fejénél a közeli rokonok állnak, a lábnál asztalt állítanak a szertartás celebrálásához. A kántor az asszonyokkal fájdalmas rózsafüzért imádkoztát, így telik a várakozás. Aki virágot vagy koszorút hoz, a koporsó mellé, a földre teszi. Az elhunyt egyik fiatal nőrokona a kapuban állva fogadja azokat, akik pénzt szándékoznak adni koszorúmegváltásra.153 Régen ezt a pénzt a gyászos család az egyháznak adta, napjainkban az adakozó eldöntheti, hogy kinek szánja az összeget. A fiatalasszony egy listára felírja, ki, mennyit adott a gyászosoknak vagy az eklézsiának. Később, hasonló esetben ugyanennyi összeget illik visszaadni. Az 1960-80-as években a fényképezőgép szélesebb elterjedésével, még a papi szertartás előtt készítették el a ravatalfotókat. A háznál végzett szertartás ideje alatt a koporsó végig nyitva van. A papi beszentelés után, a kántor gyászénekével kísérve következik a temetés egyik legmegrendítőbb jelenete, a koporsó leszögelése. A közeli nőrokonokból felszakad a sírás, mindenki megindul: most már igazán elmén, örökre! A koporsószögelő igyekszik gyorsan és tapintatosan, aprókat kop- pintva végezni a munkát. Napjainkban a megrendelt koporsókat már nem kell szögeim, csak csavarni. A pap elsőként megy ki a kapun, így várja a temetési menet felsorakozását. A testvivőknek és zászlóvivőknek fekete szegélyes vászonzsebkendőt tűznek a vál151 A virrasztó elsődleges célja a halott őrzése, lelkének kiengesztelése (imádsággal bűnbocsánatért könyörgés) és az élőktől való fokozatos elválasztás. Ugyanakkor társadalmi esemény, hisz a férfiak sok helyen ekkor tárgyalták meg, mi lesz a gyászos család további sorsa. A virrasztóra szintén az egész magyar nyelvterületen, katolikus és református vidékeken egyaránt találunk adatokat. KUNT Ernő 2003.153-156. 152 KUNT Ernő 2003. 169. 171. 153 A koszorúmegváltási pénz nem feltétlenül jelenti, hogy az adományozó nem vitt virágot vagy koszorút a temetésre. A második világháború után jött szokásba. Bárth János Székelyvarságon találkozott a koszorúmegváltó mise rendelésével. BÁRTH János 2006. 152. 188. 63
