Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)
IV. Temetkezési szokások
lukra,154 a zászlóvivőnek fekete fej kendőt kötnek a lobogóra, cserébe a fáradozásért. Ezeket a kendőket Kézdivásárhelyen szerzi be a gyászos család. A testvivők hagyomány szerint az elhunyt sógorai vagy keresztfiai, a hosszú úton nyolc-tízen is cserélgetik egymást. Mária Társulati halott temetésére az elhunyt hozzátartozóinak 15 gyertyáról és 15 zsebkendőről kell gondoskodnia. A tagok ezekkel az égő gyertyákkal, fehér fej kendőben és fehér társulati lobogóval vonulnak a menetben. Fehérnép koszorúit nők, emberét férfitársak viszik, a zászlóvivőnek is a halott nemével azonosnak kell lennie. A halottat kézen vagy tehénszekéren viszik a gyászos háztól a templomig. A 20. század első felében a módosabbak Kézdivásárhelyről rendelnek lovas gyászkocsit. A menetben legelöl vonul a gyászlobogó, utána a pap és az éneklő kántor, majd a koporsóvivők. Ezután haladnak a megrendült rokonok, majd az egymásba karoló, halkan beszélgető fehémépek, végül a férfiak fekete kalapban és fekete csizmában. A menet útjába kerülők az út szélén megállnak, keresztet vetnek és leveszik kalapjukat, így várják ki, míg a halottasok elvonulnak. A Mária Magdolna templomhoz érve a koporsót vaskecskére teszik. Ezt a temetkezési alkalmatosságot Bögözi Mihály készíttette, korábban keresztbe rakott deszkákra fektették a koporsót. A testet nem viszik be a templomba, legfeljebb rossz időben a szenteltvíztartóig. A férfiak hagyomány szerint a jobb, a nők baloldalon helyezkednek el a templomban, ahol végighallgatják a gyászmisét. A gyászmise végeztével a testvivők a kiásott sírhoz viszik a koporsót. A menet már nem áll fel, mindenki a házastársa, családja mellé csatlakozik, így mennek fel a temetőbe. A közeli rokonok a sírgödör köré gyűlnek, a többi gyászvendég a szorosan sorakozó sírok között áll, ahol tud. A II. világháború előtt a koporsó leeresztésekor hangos jajveszékelésben kitörő özvegy fájdalmát még nem tartották elítélendőnek, kirívónak: azt dicsérték, aki ordít, cirkuszt vet le. Új dolognak számít Ozsdolán a kétezres évek elején elterjedt zenés sírba eresztés, vagy egy jó barát megható gyászbeszéde. Elsőként a pap vet egy lapátnyi földet a sírba: nyugodjál békében\ Utána a közeli rokonok és a többi gyászvendég dob egy-egy marékkai a koporsóra,155 majd a sírt megkerülve a temetőkapu felé veszik az irányt. A pap távozása után a hozzátartozók ritkán várják meg, hogy az ásók teljesen betemessék a sírt. Ha a gyászoló család nem akar nagy tort tartani, vagy csak a távolról érkezőket vendégelik meg, a temető két kapujába egy-egy asztalt állítanak fel, és kaláccsal, borvízzel, pálinkával kínálják a hazamenőket.156 A kínációt minden esetben illik elfogadni, és a halott tiszteletére megköszönni: Isten nyugtassa! A segítségeknek, sírásóknak akkor is tartanak egy kisebb tort, ha a rokonságnak nem. 154 CZANK Gábor 2008. 249-251, 155 Magyarpécskán ezt úgy magyarázzák, hogy „megnyugszik a halott tőle.” Hódmezővásárhelyen az asszonyok azért vetnek göröngyöt a sírba, hogy könnyebben felejtsenek, és ne kövesse senki az elhunytat a családból. CZANK Gábor 2008. 258.; JUNG Károly 1987. 154.; KISS Lajos 1920-1922. 90. 156 Munkácsi Bemát Gemyeszegen tud a szokás meglétéről, de osztják és vogul adatokra is hivatkozik a temetőkapuban tartandó torokkal kapcsolatban. MUNKÁCSI Bemát 1900. 105. E sorok írója a 21. század eleji Csíkmenaságon találkozott a jelenséggel, mely nagy valószínűség szerint az egész Szé- kelyföldön elterjedt. Pozsony Ferenc román átvételnek tudja be. POZSONY Ferenc 2006. 138. 64
