Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)
IV. Temetkezési szokások
adjon ő is a szegényeknek.138 Lábait egymás mellé rendezik, és míg meg nem mered, összekötik. A kinyújtás mindig a földön végzik, hogy a test ne kucorodjék ösz- sze, majd a nyújtófa érkezéséig egy fehér lepedővel letakarva a földön hagyják. Ha a harangtorony aljából meghozzák az ácsolt nyújtópadot, a férfirokonok a halottat megemelik és ráhelyezik. Nyáridőben a halott mellére kereszt alakban sarlót, a ravatal alá pedig egy vödör hideg vizet tesznek.139 A testtel a lehető legnagyobb tisztelettel bánnak a kiterítéskor. Úgy vélik, hogy a fizikai halál beállta után néhány órán keresztül még hall: felfogja, ki mit szól, ki hogyan bánik vele.140 Amióta állandó orvosi rendelő és körzeti orvos van a faluban (1960-as évek), a hozzátartozók valamelyike nyomban felkeresi, hogy jöjjön és állítsa ki a halotti bizonyítványt. Halotti bizonyítvány nélkül még a harangok sem szólalnak meg, így nagyon igyekeznek az orvos előkerítésével. A doktort hamar megkapják és a gyászos házhoz kísérik, ahol az asszonyok már végeztek a kiterítéssel. Az orvos megvizsgálja a testet, és miután kizárja az idegenkezűséget, nyomban kiállítja a hivatalos bizonyítványt. Ezzel a papírral megy az elhunyt legidősebb gyermeke a Néptanácshoz, ahol a szükséges adminisztráció után újabb papírokat állítanak ki. Csak ezután mehetnek a halálhírrel a paphoz és a kántorhoz. A hozzátartozók a plébánossal megegyeznek a sírhely kijelölésében, a temetés időpontjában és a harangozás rendjében. A matricula defunctorum újabb bejegyzéssel szaporodik. A plébános a harangozóért küldet, aki igyekszik, hogy minél hamarabb megszólaltassa a harangokat. Innen tudja meg a falu, hogy halott van. A harangok automatizálása előtt a harangozó a megszólaltatás sorrendjével adta hírül, hogy nő, férfi, avagy gyermek az elhunyt.141 Férfi halottnak a két nagyobbik harangot húzzák össze, nőknél csak a középsőt kongatják. Az első harangszó után a temetés napjáig minden nap háromszor, reggel nyolckor, délben és délután négy órakor kongatnak az elhunyt lelki üdvéért. A ravatalozó megépítése előtt (ami a kétezres évek első felére tehető) a nagyházban készítették elő a ravatalt. Ez a helyiség is régen tapasztott falu, sárga homokkal felszórt szobácska volt, ablaka rendszerint az utcára nézett. Itt állították fel a ravatalt úgy, hogy a halott lábbal az ajtó felé feküdjön. A szobában minden fényes felületet, tükröket, ablakokat, napjaikban a televíziót is letakarnak, nehogy a halott visszanézzen.142 A bútorokat kihordják, körben a fal mellett padokat és székeket tesznek a részvételeiknek. A temetés napjára az ablak és az ajtó fölé fekete gyászleplet szögeinek,143 a székeket feketébe húzzák. A házat alaposan kitakarítják, mert a 138 A halott mellé adott pénz szokásáról és különböző magyarázatairól, híd és révészvámról lásd. MUNKÁCSI Bemát 1900. 98-99.; KUNT Ernő 2003. 162.; ROHEIM Géza 1990. 173-174. 176-177. 139 A mellkasra helyezett sarló szokása minden finnugor népnél megtalálható. BALÁZS Márton 1942. 121.; CZANK Gábor 2008. 234., KISS József 1989. 51.; KISS Lajos 1920-1922. 85.; KUNT Ernő 2003. 135.; MUNKÁCSI Bemát 1900. 100.; SZENDREY Ákos - SZENDREY Zsigmond 1937. 302. 140 CZANK Gábor 2008. 232-233. 141 A templomi harangok automatizálása előtt ez katolikus és református vidékeken egyaránt így volt. BÁRTH János 2006. 187.; CZANK Gábor 2008. 230.; JUNG Károly 1987. 131.; KUNT Ernő 2003. 137-139.; MARKOS Gyöngyi 2007.49-50. 142 A szokásnak valószínűleg köze van a tükör és a halálfolyó analógiához, a tükör, mint túlvilági átjáró hiedelméhez. A tükör letakarásának elmulasztása a halott lelkének fogságba eséséhez vezethet. BÁLINT Sándor 1944. 185.; BÁRTH János 2006. 185.; RÓHEIM Géza 1990. 161-162.; TÁNCZOS Vilmos 2006. 70-71. 143 A templom rendelkezik központi temetési készülettel: fekete gyászlepedőkkel, gyertyatartókkal. 59
