Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
A sokszínű erdélyi és az ozsdolai népi konyha (összegzés)
A gumós zeller vagy tájnyelven a celler gyökerét és levelét az erdélyi konyha ugyancsak kedveli. A Földközi-tenger partvidékéről származó növény elnevezése görög eredetű, valószínűleg német közvetítéssel került nyelvünkbe.110 A nyárádmentiek, a Nyárád mentén élő nép szerint a murok, a petrezselyem és a zeller a legfontosabb vetemény.111 A hagyma számos fajtája a reneszánsz korabeli Itáliából került magyar földre, de a braunschweigi vöröshagymát a szászrégeni szászok honosították meg Erdélyben, s a marosvásárhelyi piacon is ők jelentek meg ezzel a termékkel. Vásárhelyen a XVIII. században a vörös és a sárga színű hagymát is árulták. A Nyírségből hozott „körtvély forma hosszúké nagy sárga hagymák” az erdélyi „veress-hagymák”-tól Jóval engedelmesebbek”. A „szelídebbek” a konyhában, a csípősebbek orvosságnak alkalmasabbak. A „kényesebb úri asztalokra” a káposzta, a főtt halak és marhahúsok mellé sóval meghintve adják. A főtt és sült húsokkal vagy tört borsóval megrakott tálak szélét szeletekre vagdalt nyers hagymával díszítették, „cifraságul”. A magyar és főként a román parasztok „mindennapi csemegéjek”.112 Az erdélyi magyar konyhát ért hatások Az erdélyi magyar konyhát számos hatás érte a középkortól napjainkig: nyugatról a francia és a német-osztrák, a magyarországi, keletről az orosz-ukrán, délről a szerb, a bolgár és a török, belülről pedig a román, az örmény, az erdélyi szász és a zsidó gasztronómiai kultúra. A francia konyha nemcsak Európa számos népére, hanem azon túl is a legkülönfélébb gasztronómiai kultúrákra hatott jelentős mértékben. S ha pontosak akarunk lenni: a franciák az étkezési kultúrájuk jelentős részét a római korra visszavezethető itáliai konyhákból vették át, a rómaiak viszont majdnem mindent a görögöktől tanultak. Természetesen Franciaországon belül is eltérő táji sajátosságokra bukkanhatunk: Provence tipikus mediterrán konyhával rendelkezik, a Bretagne-félsziget ízlése észak felé mutat, Elzász-Lotharingia népe a savanyú káposztát és a libapástétomot kedveli leginkább, Normandiát a változatosan elkészített marhahúsételek jellemzik, Burgundia lakói pedig mindent borral főznek...113 A klasszikus francia konyha étkezési szokásai az elmúlt évszázadokban szinte észrevétlenül lopóztak be az európai népek étkezési hagyományaiba. A „kontinentális reggeli” a könnyű francia reggelikre vezethető vissza: a tejeskávé vagy a kakaó, ritkábban a tea mellé péksüteményt fogyasztanak, valamint a vaj, a méz és a dzsem is elmaradhatatlan tartozéka. A francia konyhából vettük át a vajjal való sütés-főzés hagyományát, a mustár sokoldalú felhasználását, a sokféle levest: az erőleveseket, a laktató húsos és zöldséges leveseket, a könnyű krémleveseket, az omlettet, a bugy- gyantott tojást, a rafinált süteményeket, a salátákat, a különféle mártásokat, az asz- pikos ételeket, például a kocsonyát... De a francia borokat, a pezsgőt, a konyakot és a megannyi sajtféleséget már meg sem próbáljuk utánozni. 110 BENKŐ Samu 1972. 80. 111 BENKŐ Samu 1972. 80. 112 BENKŐ Samu 1972. 84. 113 TUSOR András - SAHIN-TÓTH Gyula 2002. 74. 85
