Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
Tartósítás, tartós étkezési alapanyagok
A fenyő tavaszi friss rügyét, a csetejét cukorszirupban tartósították, s gyógyszerként itták. A zöld paradicsomból nemcsak savanyúság, hanem édes befőtt is készült: a kockára felvágott paradicsomhoz cukrot adtak, majd felfozték. Pálinka A szilvapálinka Ozsdola nevezetes itala. A házipálinka főzése általános szokás volt a parasztcsaládok körében. Vegyes gyümölcspálinka is gyakran készült. Otthon és a pálinkafőzőben egyaránt nyertek gyümölcspárlatot. Ozsdolán a XX. század első felében a pálinka főzése és fogyasztása jellemzőbb volt, mint a boré vagy a söré. A szegényparaszti gazdaságokban a pálinka fontos bevételi forrást jelentett: Cujka-, alma- és szilvapálinkávalpénzeztünk - emlékezett Hosszú Ilona. Nyár végén, ősszel gyűjtötték a cefrének való gyümölcsöt, fakádakba. Majd karácsony felé főzték ki, vagy főzették ki. A cefre össze kellett érjen, ezért 2-3 hónapig vagy még tovább is érlelték. Egyesek csak tavasszal főzték ki a pálinkát, minél tovább erjedt, annál erősebbé válik. Akinek volt ideje a vadalmát, vadkörtét, szedret, somot gyűjtögetni, az abból is tett a cefrébe — szedret a legtöbbet, mert azt a legkönnyebb szedni, az szapora — emlékezett Felcser Erzsébet. A nagy kádat elvitték a pálinkafőzőbe, de a kisebb mennyiséget nem - azt otthon főzték ki. Ha például megpenészedett a lekvár vagy a befőtt, akkor azt is összegyűjtötték, s egy kg cukor hozzáadásával lett egy liter pálinka. Az 1920-30-as években nem volt helyben pálinkafőző, ezért Szászfaluba fuvarozták a cefrét kifőzetni. Akkor felpakolták a szekérre a fát - mert fával fűtötték a kazánt -, a hordókat, korsókat s a cefrét - úgy készültek fel, mint egy lakodalomba. Vinni kellett a szeszfőzdébe a fát is, amivel tüzeltek. A gőz jön ki a csövön. Előre jön a rezes, végül a gyenge — azaz az első párlat olyan, mint a szesz, melyet rezes néven neveznek, utána a gyengébb párlatok következnek. Ha otthon készült kisebb mennyiség, akkor egy 25 literes fazekat félig megtöltötték vízzel, abba beletettek egy kis négylábú fa asztalkát - erre helyezték egy edényben a legalább 5 liternyi gyümölcscefrét, melyet előzőleg élesztővel megindítottak. (Az összeszedett gyümölcsöt következőképp készítették el cefrének: előbb marcsingolták, kézzel jól eldolgozták. Az 5 liter cefréhez az összegyűjtött gyümölcsökön kívül 1 kg cukor és 1 kg liszthez való élesztő volt szükséges. Majd a gyümölcshöz tették a cukrot és az élesztőt, belemancsolták, összevegyítették.) Egy üres tálat tettek a tetejére, s ráhelyezték az asztalkára. A fedőként rátett tál általában egy mosdótál volt, mely a fazekat befedte - ezt pedig csirizzel körbekenték, hogy egy szikra gőz ki ne jöjjön belőle. így hagyták egy óra hosszat, majd felbontották, úgy mondták: felbontja, megnézni, hogyha elég erős volt, vagy hogyha tele lett a tál, kiöntötte, és újra feltette másodiknak. A második már olyan gyenge volt. A XX. század első felében áfonyapálinkát is készítettek. Leszedték a friss áfonyát, egyliteres borvizes üvegekbe belerakták úgy, hogy az üveg 2/3-ad részét töltötték ki vele. Majd az áfonyára cukrot tettek, s három-négy napig együtt rázták, rázo- gatták naponta többször. Végül ráöntötték a vegyes gyümölcspálinkát vagy szilvapá74
