Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
A tea és a kávé - Levesek, mártások, főzelékek
A tűrt laska olyan levesféleség, mely igen ízletes, olcsó, de meglehetősen munkaigényes levesbetéttel készült az 1960-as évekig.65 Zöldséglevesek A XX. század első felében az ozsdolai parasztemberek asztalára leggyakrabban pityókaleves és fuszulykaleves került. A pityóka, azaz a burgonya az Újvilág, Amerika felfedezése után került Európába, s meghonosodása után alapvető élelmiszer-alapanyaggá vált. Ez a honosítás azonban számos akadályba ütközött, mivel a parasztság Európa-szerte idegenkedve fogadta. Ennek a kezdeti tartózkodásnak az volt az oka, hogy a burgonya mint kapásnövény akkor újszerű művelési módot igényelt. A burgonyának a gyökérgumója a fogyasztható táplálék, egyesek azonban a mérgező bogyótermését kóstolták meg, s az emberek attól tartottak, hogy a gumója is mérgező lehet. Az uralkodók igyekeztek népszerűsíteni ezt a bő termésű, olcsón előállítható, sokféleképpen felhasználható növényt, hiszen a XVII-XVIII. században a nagy ínségek, az élelmiszerhiány mindennapos gondot jelentett. Mária Terézia 1767-ben az erdélyi főkormányszéket rendeletben kötelezte a burgonyatermesztés bevezetésére, hogy a gabonatermés elpusztulása esetén legyen mivel táplálkoznia az embereknek. Erdély már a XVIII. század elejétől megújuló gabonahiánnyal küzdött, melynek nem mindig a rossz termés volt az oka, hanem az is, hogy a gabona jelentős hányadát pálinkafőzésre használták.66 A burgonya a keleti magyar nyelvterületen, így Erdély-szerte ismert megnevezése a pityóka. Ez a szó jelenleg még bizonytalan eredetű, román származtatása téves. Talán eredetileg hangfestő szó, s a pityke főnévvel állhat kapcsolatban. Hangalakja az általa megjelölt fogalomnak lenézett, jelentéktelen voltára és kerekded formájára utalhat. Ez a lekicsinylő hangulati tartalom azzal magyarázható, hogy a szó keletkezésének időpontjában a burgonya gyanakvással nézett, idegen, ellenségesen fogadott jövevény volt. Az -óka szóvég kicsinyítő képző.67 Egy 1767-ből származó erdélyi feljegyzésben „földi alma, vagyis pityóka” néven említik.68 Pityókalevest két különböző technikával főztek. Az első esetben lényegében hosszú lére eresztett pityókatokánnyal találkozhatunk: az apróra vágott vöröshagymát megdinsztelik, megszórják fűszerpaprikával, beleteszik a kockára vágott krumplit, sózzák, vízzel felengedik és összefőzik. A második változata szerint a vízben megfőzik a kockára vágott burgonyát, zellerlevéllel, vöröshagymával ízesítve, majd ha megfőtt, berántják. A pityókalevest a belefőzött füstölt húsokkal tehették tartalmasabbá és ízletesebbé. Erdei pityókalevest akkor főztek, amikor a család szénakaszálni ment az erdőre. Ott volt egy kaliba, házacska, ahol tüzet raktak. A füstölt disznólábat vagy a friss báránycombot feltették az üstbe főni, közben megtisztították a pityókát, kockára feldarabolták, majd amikor megfőtt a hús, a krumplit is beletették. Vadcsombort szedtek az erdőn, azzal fűszerezték. 65 Lásd még: a főtt tészták fejezetben 66 KOSA László 1970. 363-364. 67 BENKŐ Loránd (szerk.) 1976. 220. 68 SZABÓ T. Attila 2000. 743. 53
