Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
A tej
A juhturó otthon készült. Gyakran előfordul, hogy nem tökéletes száraz a sajt, s akkor a legelső feladat: vigyázni reá, hogy száradjon ki, tehát keljen ki, mert ha nincs megkelve, nem lesz jó túró belőle. S amikor az kikelt rendesen, akkor veszem szépen, s felszeletelem. Körülbelül olyan szeletekre vágom, mint a kenyeret, másfél centi szélesre. Tehát egy karikát kapok, azt elvágom ügyesen kétfelé, lefordítom a lapittóra. Akkor veszek egy nagy vájdlingot, mert azt szoktam - hál ’ Istennek, van de ha nem volna, egy nagyobb tekenő vagy egy tál is jó. Minden szeletnek mind a két felit megsózom, s kirakom körbe, nem egymás tetejére, boglyába, hanem körbe rakom szépen - azt úgy hagyom vagy két napig is. Akkor a só kihúzza a levet belőle, hogy a tál fenekin egészen sok lé van. De akkor meg is forgatom, kiszedem onnan, kitörülöm a tálat szépen, s újra, fordítva visszarakom. Akkor még hagyom úgy kb. még egy napot, hogy még a só jól vonja belé. Akkor jön az őrlés: húsdarálóval leőr- löm. S akkor meg kell dagasztani, mint a kenyértésztát. Úgy meg kell gyúrni, addig, amíg abból az omló sajtőrledékből tészta lesz — míg összeáll rendesen. Akkor, amikor ez elkészült, úgy nevezik, hogy túró - a juhsajtból készül a juhturó. A túrónak való juhsajt akkor volt megfelelő állagú, ha darabos volt: A nagymama azt mondta, ha jól morzsálódott az ujján, akkor jó a sajt (ca§), abból lett jó túró (brinzá), ha pedig nem, azt mondta, nem jó. Megcsináltuk, s belé- tettük bútukba, ilyen nagy dézsaféleség volt, s abba belégyúrtuk. Édesapám, nyugodjék csendesen, nagyon puliszkás volt, s csináltuk a túrós puliszkát belőle - emlékezett a román származású Boros Mária. A románok az édes ordát (urdá dulce), azaz a friss ordát sóval tartósították: Az ordát es elsóztuk, erősen szerettük sós pityókával. A pityókát megmostuk, megfőztük - kivált télen azt főztük. A román Szecseleán családban az orda egy részét a téli időszakra is eltették: Orda télire is maradt. Amit a nyárba használt az ember, azt nem főzte meg erősen, hogy legyen puha. S amit el akart tenni télire, azt meg kellett főzze jó keményre, hogy ne legyen lé benne. S akkor elállt, gyúrták ezt es sósán. A juhsajtot általában csak egy-két napig, frissen fogyasztották, egyesek füstölték is. A juhtúrót tésztaételekhez, puliszkához, azaz máiéhoz használták fel leggyakrabban, vagy palacsintába csavarták. A románok a palacsintába tették a juhtúrót, majd azt félbehajtották. Például énnekem az a szokásom, hogy amikor tojást rántok is, teszek egy tyúktojásnyit vagy még akkorát se, túrót - akkor ráütök két tojást, annak másabb az íze teljesen, az má ’ nem tiszta tojásrántotta. Egy kellemesebb zamatja van. Tojásrántot- tához is a túrót használjuk — Mátyás Ágoston visszaemlékezése. Az ordát frissen kenyérrel fogyasztották leggyakrabban, tésztákhoz, galuskához és süteményekhez is gyakran használták. Omlettá tészták, azaz a kavart tésztából készült süteményeknek a tetejét ordával szórják meg, majd kisütik. Az kitűnő, finom. Az ordás tészta sütemény több változatban ismeretes a faluban. Alapja kelt vajas-tejes kalácstészta. Az egyik változat szerint a két réteg kelt tészta közé kerül az édesített, tojássárgájával elkevert orda, a másik esetben a tepsibe tett kalácstészta fölé az ordás tölteléket teszik, majd a készre sütés után a cukorral felvert tojásfehér32
