Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
A kenyér
Ugyancsak az 1950-60-as években volt szokás román házaknál, hogy a nagymama a rizskására tett főtt aszalt gyümölcsökkel kedveskedett unokáinak. Az ortodox románok jellegzetes böjti étele volt a zöldséges kásaleves, melyet olajjal főztek. A román temetési szokások elmaradhatatlan koliva étele kásaszerűen, vastagon megfőtt búzából készült édesség, melybe diót gyúrtak bele. A KENYÉR30 Míg Erdély búzában gazdag vidékein - például a Mezőségen — többnyire búzakenyeret, addig Ozsdolán általában csak rozskenyeret sütöttek a XX. század közepéig. A falubeli szántóföldeken a búzából jó esetben csak a kalácsnak való termett meg, mivel a búza nem bírta a hideget, a több mint 600 méter tengerszint feletti magasságban fekvő falu hűvös éghajlatát. A rozskenyéren kívül sütöttek árpakenyeret is, s gyakori volt a rozs- és árpaliszt keverékéből sütött kenyér is. Az is gyakran előfordult, hogy máléliszet kevertek a kenyérnek való liszt közé. A kenyérsütéshez a máléliszt, azaz a törökbuzaliszt használata a XVII. században már előfordult, de még nem volt Erdély-szerte általános. Thököly Imre így panaszkodott: „...az mi népünk kukuriczakenyérhez nem szokott volt”.31 32 Szekrény Berta így emlékezett az 1930—40-es évekre: Dehogy búzaliszt volt! Rozsliszt, árpaliszt össze volt vegyítve. Megőrölték a vízimalmon. Meg kellett szitálni, a többi, a korpa ment a disznóknak. És még málélisz- tet is tettünk bele. Olyan világ volt... Akkoriban nem volt búza. Rozsból csinálták a finomlisztet. Nem volt búzatermés. Úgy mondták, hogy szívesebben megszülök egy gyereket, mint a rozstésztát lemossam a kezemről. A kezed ki volt veresedve, amíg levakartad a kezedről. Szép magas rozskenyeret süttünk. Olyat is süttünk, hogy a bele kiesett. Pláne, ha kőttes volt a gabona. Mikor láttad, hogy jobban föl van konkosodva, no, ennek a héja fel van kelve. A parasztok által megtermelt búzát a helyi vízimalmokban22 őrölték, valamint a környékbeli településekről molnárok járták a falut még az 1950-es években is. Jöttek a molnárok tavasszal. — Nem akarnak őrletni? Elvitték és visszahozták a lisztet, kivették a vámot belőle — emlékezett Boros Mária. A helyi vízimalmokban, még az 1960-as években is, csak egyféle lisztminőséget őröltek: korpás lisztet, s a korpát otthon szitálták ki belőle. Néha Kézdivásár- helyre, a gőzmalomba is elvitték a búzát - ott kétféle lisztet őröltek: kenyérlisztet és a kalácsnak való finomabb lisztet. A kenyérsütés alkalmával általában nyolc nagy - darabonként 5 kg-os - kenyeret sütöttek, ennyi fért be egyszerre a kemencébe - ez egy népes, tehetős gazdacsalád heti szükséglete volt. A kevéssé tehetősek azonban kénytelenek voltak beérni 30 Az erdélyi népi kenyérsütés kapcsán lásd: TARISZNYÁS Márton 1982. 163., ROMSICS Imre 1998. 315-317., KÓS Károly 2000. 2. kötet, 178-181., BOGNÁR Anikó 2007. 165-167. 31 BALASSA Iván 1960. 393. 32 Vízimalmok a faluban: Felcser Dénes malma, Mezei-malom, Zsögön-malom, Felcser Lajos malma, Molnárkáné malma, Ráduly-malom. 24
