Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
A mindennapok és az ünnepi alkalmak táplálkozási rendje
A szilveszteri asztalra hagyományosan töltött káposzta illett, melyet az éjféli harangszókor tálalt fel a gazdasszony. Ehhez még különféle sülteket, kolbászt, oldalast fogyasztottak, s bor is került az asztalra. A szilveszteri lencsefőzés a XX. század második felében vált szokásossá, a tormás vagy mustáros virslihez hasonlóan. Vízkeresztkor a pap minden házhoz kiment házat szentelni, de ekkor nem volt kínálás. A húsvéti ünnepkörben hamvazószerdán és nagypénteken, valamint a szerdánként és péntekenként tartottak böjtöt. Úgy mondták, hogy csak egyszer volt szabad jóllakni a böjti napokon. Reggelre esetleg egy teát ittak, estére is csak az volt, már idősebb korban. Süttek pityókát a lerbe ’ — s akkor azt ettek délben, vagy mákos laskát, mákos puliszkát, de tej nélkül. Nagypénteken mákos puliszka volt reggelire. A nagyszombati reggeli már nem volt böjtös. A feltámadási szertartásról — mely szombaton 11 órakor kezdődött - hazaérve töltött káposzta volt az ünnepi étel. Húsvét reggelén a kicsi misére vitték az emberek az ünnepi ételeket szenteltetni, s hazatérve már abból reggelizett a család: sült bárányhúst, mákos és diós kalácsot, főtt piros tojást. Húsvét hétfőn a locsolókat tésztával és borral kínálták. Az ozsdolai búcsú június 22-én van, amikor ünnepi ebéd kerül az asztalra. Csakis káposzta, mert itt minden nagy ünnepre töltött káposztát szoktak csinálni nálunk. Délre megcsinálják a levest, utána a paprikást — és akkor estére megvan a káposzta, amikor a rokonok jönnek. Különféle tésztákat és süteményeket is kínálnak a vendégeknek. Az emberi élet fordulóinak és szakaszainak táplálkozási szokásai Keresztelő. A XX. század közepéig a régi hagyományoknak megfelelően keresztelői ebédet tartottak, ahová a keresztszülők és a közvetlen rokonok voltak hivatalosak. Az ünnepi asztalnál a húsleves volt az első fogás, majd a sóba főtt, a főtt leveshús következett tormával. A főfogás pedig a töltött káposzta volt, majd a tészták (kürtös és fonott kalácsok) következtek, melyeket a keresztkomák hoztak, a borral együtt. Ma tortát visznek a keresztszülők. 1973-ban Pál (Zsögön) Emma fiának húsvétkor tartott keresztelőjére a keresztanya bárány alakú tortát sütött, mely a nyakán csengettyűvel volt feldíszítve. Gyermekkor. Az újszülött gyermek táplálása különleges figyelmet igényelt az édesanyától. Ameddig csak lehetett, az anyatej volt a legfőbb táplálék. A gyermek édesanyjához való kötődése igen erőssé vált ebben a tekintetben is. Előfordult, hogy még 2-3 éves korban is kérte a gyermek az anyatejet. A szoptatás után pépes ételeket készítettek a gyermeknek: pityókapirét tejjel kikavarva, főleg leveskéket, s kanálkával etették. Gyakran főztek a gyermekek számára zsemlekását, azaz tejben főtt darát is, édesen. A tejberizst is cukrozva adták a kisgyermekeknek. Lakodalom. A XX. század első felében a lakodalmi sütés-főzés előkészületeiben a rokonság, a barátok és jó szomszédok segédkeztek. A lakodalomba hivatalos vendégek családonként vittek egy-egy tyúkot pucolva, három liter bort, egy-egy tányér tésztát. Az 1950-es évek közepétől azonban már az a szokás, hogy a lakodalmat a vőlegény állja, az eljegyzést pedig a menyasszony. 15
