Kothencz Kelemen: A berekeresztúri református egyházközség működése a XVI-XIX. században - Libelli Transsilvanici 2. (Kecskemét, 2007)
Egyházi ítélkezés a normasértőkkel szemben
EGYHÁZI ÍTÉLKEZÉS A NORMASÉRTŐKKEL SZEMBEN A protestáns egyházakban a 17-18. században nagy összetartó erőt jelentett az egyházfegyelem szigorú betartása. Az egyházi vezetés kezében tartotta hívei magánéletét a különféle erkölcsi kérdések (házasságtörés, válás, részegeskedés, káromkodás, stb.) szabályozásával. II. József rendelkezési részben korlátozták az egyházi ítélkezést, másrészt az egyházi vezetés is egyre inkább belátta, hogy a korábbi fegyelmezési eszközök elavultak, megszorítások helyett a lelkiismereti ráhatást kell alkalmazni.33 Eklézsiakövetés, békepohár A református vallás sajátos ítélkezési formája az eklézsiakövetés, melyet kezdetben a házasságtörőkkel, később minden egyéb bűncselekmény elkövetőivel szemben alkalmaztak mellékbüntetésként. ’4 35 36 A kutatás során a legfontosabb forrásként használt berekeresztúri presbiteri jegyzőkönyvek csak a XIX. század közepétől álltak rendelkezésre, ezekben szinte alig találjuk nyomát az eklézsiakövetésnek. Mindössze néhány adat utal ilyen ítélkezésre. 1863. november 10-én Kosa Jánosné Sinka Eszter panaszt emelt Nagy István tanító ellen, hogy ,,őtet kutyának szidta alatsonította meg visgálás után kézen fogva egymást megkövették egymásnak meg engedtek. ”35 1872 nyarán Nagy Tamás presbiter, Gergely Lajos lelkésszel szólalkozott össze. A történtekről Barabás János 60 éves református a következőket vallotta: ,,a’ Tiszteletes urnái napszámba lévén elmentek a’ múlt szombaton reggel Junius 8-án Nagy Tamás farkas nevű szántó földére a ’ hol a ’ major ház állott és a ’ lészák körül lévő karok kihúzásához én és Molnár Ferentz egy egy karót ki huztuk Nagy Tamás egy kapával a’ vállán hozva meg szollított mondván azt a’ karót én ütöttem oda s az a’ karó és lésza az enyim tegyétek vissza a' helyére s innen el takarodjatok mert ezzel a ’ kapával a ’ hol magosabb oda ütök és a’ beleteket a' földön szélyel ontom. - tánn nem jöttetek mint Ágoston hogy el lopjátok — mire a’ Tiszteletes úr nyilvánította hogy nem akarja se el lopni se erővel el vinni - hanem tsak juhai után eső trágya részét akarja használatba venni - mire Nagy Tamás azt mondá hogy még lesz ideje — szarhatnak a’ Tiszteletes urnák ezután is - ehetik öt hét múlva elég szart”. A 32 éves Suba Márton napszámosként szintén jelen volt az eseményen, így a vallomást végighallgatva, azt szóról szóra helyén valónak találta. A tanúk kihallgatása után a presbitérium közös megegyezésből „also megye bírságára” ítélte Nagy Tamást, aki aztán „ által látván hibáját a Tiszteletes urat kézen fogva meg követé a Tiszteletes úr is megengede és minden további egyenetlenségről le mondának egymásnak meg engednék" és a büntetése „elenyészetnek” minősült. ’6 A kibékülés másik útja volt a megbékélési áldomás elfogyasztása. Amikor a vétkes fél ajánlott fel némi pálinkát a békepohár megtöltésére és kiürítésére.37 1870. 33 Illés Endrére hivatkozik Kosa László: KOSA László 1993. 111. 34 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1977.; 1981. 806-809. 35 BEKEP1. PJ. 1856-1892. 13. p. 36 BEKEP1. PJ. 1856-1892. 55. p„ 1872. június 14. 37 Az Erdélyi Magyar Szótörténet Tár szerint a békességpohár jelentése: békepohár (megbékélési áldomás). SZT I. 1975. 726. 13
