Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Első rész
mányt, mely olyan színű volt, mint a zubbonyon, köpenyen, a hajtókára varrt színű posztó. Gyalogságé zöld, a tüzérségé piros, a huszároké kék, a hadtápé barna. Pataky Feri a tüzérséghez, a többiek a gyalogsághoz kérték magukat. Megkaptuk a gyakorló és a kimenő ruhát. Beöltöztem. Felszerelés után azonnal átvezényeltek Kaposvárra, a m. kir. 7. honvéd gyalogezredhez. Ott hathónapos tiszti iskolán vettünk részt. Iskolaparancsnok Markóczi százados úr, kitűnő pedagógus volt. Helyettese Hochschopf János főhadnagy úr volt. Amikor az ezredet Kecskemétre áthelyezték, már magyarosított neve volt, de az nem jut eszembe. A karpaszományos iskolán részben tanteremben folyt a tanítás, de a gyakorlati kiképzés Kaposvártól délre szép dombos, erdőkkel tarkított terepen folyt. A gyakorlati - harcászati - kiképzést Hochschopf főhadnagy úr vezette. A tanteremben felváltva tanítottak. Az alaki kiképzést Tomisa alhadnagy úr vezette. Fényképem van, - az én felvételem - kint a terepen Hochschopf főhadnagy úrral és éleslövészeten, a lőtéren Tomisa alhadnagy úrral, akinek lánya hozta ki a lőtérre az ebédet. Az iskola történetéről, a kiképzésekről, gyakorlatokról naponta naplót vezettünk. A mindenkori napos vezette az aznapi eseményeket. Két nagyalakú, bekötött napló telt meg, amit az ezred Kecskemétre helyezésekor magával hozott a parancsnokság és azt Kecskeméten én meg is kaptam átolvasásra. Kecskemét kiürítésekor, az oroszok bejövetelekor a naplók eltűntek az ezred nagyon sok irományával együtt. A karpaszományos iskola elvégeztével tizedesi rangot kaptunk, és visszavezényeltek bennünket az anyaezredünkhöz Pécsre. Itt géppuskás században teljesítettem szolgálatot. Századparancsnok Horváth százados úr volt, aki nagy fegyelmet tartott és nagyon igazságos volt. 1928. október 1-én szereltünk le, mint hadapród-őrmesterek. Hazaérkezésem után a Közép-európai Biztosító Rt-nél kaptam könyvelői állást. Irodám az Iparos Otthon második emeletén volt. A katonai szolgálatomról még annyit el kell mondanom, hogy az iskola alatt tánciskolái tanfolyamon vettünk részt és februárban részt kellett venni a tisztibálon és táncoltatni kellett a tiszti asszonyokat, leányokat. Ez egy nagyon elegáns bál volt. Az egy éves szolgálatom alatt Karácsonykor és Húsvétkor voltam 5-5 nap szabadságon. Leszerelés előtt szintén öt napos szabadságon voltam Ba- latontüreden a bátyámnál, aki ott önálló fényképész volt. Meg kell említenem, hogy Kaposváron, az iskolán, a tanteremben mindig előttem volt Decsics Erzsébet tanítóképzős hölgy fényképe, akibe abban az időben szerelmes voltam. A Kerekes utcában laktak és a házunk előtt ment az iskolába húgával, Decsics Jolánkával, aki Tantó Béla unokatestvérem felesége lett. És mi lett a nóta vége? Leszerelés után átmentem Decsics Böskéékhez. Éppen szüreteltek és este vidám társaság volt náluk együtt. Többek közt Bencsik Józsi 20
