Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)

Szabó Pál: Életutam. Első rész

Még mindig Tötössy Pista barátom. 1990-ben Sárikám már nem engedett le egyedül. Ő is jött velem. Vasárnap délben találkoztunk Péterffy Mariannáknál a Batthyány utcában. Pista nem érezte jól magát. Június 25-27-én voltunk Siófokon. 26-án hétfőn átmentünk Balatonfüredre Móczár Berci volt osztálytársunk meglátogatására. Előzőleg 1985-ben is voltunk náluk. Június 25-én Pista egyre rosszabbul érezte magát. Este busszal hazajöttünk. Felhívtam dr. Gaál János szívgyógyász barátomat, hogy itt van Pista barátom Kanadából, rosszul érzi magát. Reggel jöjjetek ki a kórházba hozzám, mondta.

Gaál János rövid vizsgálat után: - Pista bátyám napokkal ezelőtt lábon hordott ki szívinfarktust. A másnapi vizsgálat ugyanezt állapította meg. Most mit csináljak? - kérdezte Pista. Repüljek haza? - Tegye azt, ha a repülőn akar meghalni, volt a válasz. Pista még két hétig volt Pesten. Kanadába érkezésekor ment a professzorához, aki azt mondta: - A kecskeméti orvosnak igaza volt.

Pista még egy-másfél évig betegeskedett és 1992 júniusában hunyt el. Barátja értesített haláláról. Guidi Juci - Pista unokahúga - Rómában élt. Barátnője Bécsben. Mindketten azonos napon 1989. február 16-án hirtelen hunytak el. Én 1980 és 1990 közt tízszer voltam Pistával Péterffyéknél Siófokon. Siófokról Pista egyenest jött hozzánk 4-6 napra. Nagyon jó barátságban voltam Pistával. Kebelbeli barátság volt.

Az iskolai éveimből - eszmetársítás révén - messze, egész 1990-ig jutottam el. Visszatérve az iskolára, a négy év alatt semmi különös esemény nem történt. 1927 júliusában szerencsésen ,jó” rendüen leérettségiztem. Közvetlen érettségi után az osztályból többen jelentkeztünk katonának, hogy letölthessük az egy év önkéntesi évünket. Soha sem voltam kitűnő tanuló, de úgy érzem az életben minden poszton, úgy a katonáéknál, mint a civil életben megálltam a helyemet, amit későbbiekben be is bizonyítok.

Karpaszományos tiszti iskola, 1927/28. Pécs, Kaposvár

(2000. december 28)

Mint mondtam, 1927 júliusában többen jelentkeztünk sorozásra. Rimóczi Jancsi, Szabó Gyula, Szabó László, Király Gyula, Pataky Feri és én. Én Édesanyám és testvéreim tudta nélkül mentem a sorozó bizottság elé. Alkalmas lettem. Szolgálati városként Pécset, Sopront és Miskolcot kértem. A többiek mind Kecskemétre kérték magukat. Ok voltak az anyámasszony katonái.

Hazamentem. Bejelentettem, hogy besoroztak katonának. Édesanyám és Mariska nővérem egyből sírva fakadtak. Az ő elkényeztetett Paliskájuk katona lesz. És ráadásul távol a hazai tájtól.

1927. október 1-re hívtak be Pécsre. Bevonultam a 8. m. kir. gyalogezredhez, a Makári utcai Ferenc József laktanyába.

Karpaszományt kaptam. Az érettségivel rendelkezők mind kaptak karpaszo19