Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Második rész
A felső tanya mellett szőlő is volt. Az már kezdett érni. Volt egy csősz a szőlőben, aki sokat mesélt nekünk. Bolondos fiatalember volt. Sokat énekelt és tamburázott. A szőlőcsőszöknek ez nappal a főfoglalkozásuk. Délelőttönként én mentem Lakitelekre az újságokért és a postára levelekért. Előtte sokat játszottam a völgyben folyó kis patakban. Mindezek kedves emlékként maradtak meg kis agyamban elraktározva. Eördögh Jusztika Pál Jenőnek lett a felesége. A jegyzeteimben eljutottam Papp Sárikához, aki Papp György rendőrfőkapitánynak volt a leánya. Majd róla is mondok valamit. Papp Sárika Héjjas Istvánnak lett a felesége. Héjjas Istvánék a „fel- szabadulás” után kimentek Párizsba, ott később elváltak és mindketten elhunytak. Én és a varrókislányok Azt hiszem, hogy azt nem mondtam még, hogy Édesanyám 1920-ban önállósította magát, varrodát nyitott a Liliom utcai kis házunkban. A varroda az általam később lepadlózott hátsó lakószobában volt. A vendégek fogadása az utcai szobában. Ott volt egy nagy állótükör, az előtt vette Mamukám a méretet és ott végezte a próbákat. Úgy gondolom, hogy már 1918-ban váltotta ki mamám az iparengedélyt. Mert én még kisebb gyerek voltam, amikor a varrókislányok, Varga Iduska, Fazekas Esztike, és a többiek kedvence voltam. Hozzászoktam már kiskoromban, hogy a lányokkal szemben hogy kell viselkedni. Ok puszilgattak engem, mint kisgyereket és én viszonoztam azt. Később, amikor katonáéktól leszereltem 1928-ban, akkor volt varrótanuló Kiss Ilonka. A varrókislányok fényképén rajta van. Ővele komoly csókolódzásba kezdtünk, de azt nem folytattuk. Ez csak egyszer fordult elő. Kiss Ilonka a református temető mellett lakott édesanyjával. A tanítói Árvaház azon kislányokat, akik a négy polgári után nem akartak tovább tanulni, azokat valami szakmára tanította az Árvaház igazgatója. Sajnos nem jut eszembe a neve, pedig ismert nagytekintélyű ember volt. Már eszembe is jutott, Mares Gézának hívták. Ő három kislányt szerződtetett le Mamukámnál és havonta fizetett az iskola a tanításért. Én mentem ki mindig az iskolába a pénzért. Ekkor már nagydiák voltam. Helyesek voltak ezek a kislányok is. Egyenruhát viseltek és körgallért. Papp Sárika a menyasszonyom Mamukám varrt a méltóságos Papp Györgyné úrasszonynak és leányának Sárikának, aki nagyon közvetlen volt mindenkivel szemben. Egyszer beült a varro103
