Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)

Szabó Pál: Életutam. Második rész

Egy-egy kanta víz, - nem tudom, de gondolom, - hogy krajcárokba került. A lajtos kocsikat egy ló húzta. Estefelé sorban álltak a lányok, asszonyok a vízért. Az ismerősöknek én és bátyám is sokszor meghúzta a kutat, hogy tele legyen a vödrük, kantájuk.

Ezeket a kutakat az ötvenes években megszüntették. Az Artézikút tetejébe építették a Gyenes sétány elején az Óvónőképző Kollégiumát. A Kaszapkút környékén ma a távolsági busz állomás van. A Piszekút helyén nincs semmi, a kutat ellopták. Rossznyelvek szerint kivitték a Vízmű igazgatójának hobbikertjébe. A kút helyén pázsit van és a környékét Bense Katika és férje szép sövénnyel, fákkal ültették be. Minden dicséretet megérdemelnek.

Na de nagyon eltértem a tárgytól. A nagymosástól. Visszatérek. Tehát meg- hordtuk a vizet. Ez volt az első. Nekünk volt egy bádog ülőkádunk, azt is befogtuk és megtöltöttük vízzel. Jött a Kovács néni, aki a nagymosást végezte. Először is hamulúgot csinált. Az egyik dézsába akácfahamut tett és leöntötte forró vízzel. A hamu meglágyította a keményvizet. Nem tudom, hogy ezt a gyakorlatot hány száz évvel ezelőtt találták fel őseink, de az én gyermekkoromban ez természetes dolog volt. Utána jött az összeszedett szennyes ruhák leáztatása. Nagy mosótek- nőbe szappanozta le a ruhákat kovács néni, és szépen sorba lerakta egy másik dézsába. Szappanlevet öntött rá melegen. Egy éjszakát ázott a ruha.

De a szappanról is meg kell emlékeznem. Azt nagymamáink főzték összegyűjtött zsiradékból, hozzáadva zsíros szódát. A cselédlányok szerelmi bánatukban ittak zsíros szódát. Borzasztó gyötrelmeket éltek át, ha meg tudták őket menteni. Szóval nagy üstben kifőzték a szappant, és mikor kihűlt nyújtódeszkára kiterítették, mint a sütemény tésztáját. Majd szögletesre darabolták és vittük fel a padlásra, a gerendákra raktuk, hogy száradjon. Minél tovább száradt, annál hasznosabb lett a szappany.

Másnap kora reggel Kovács néni hozzáfogott a mosáshoz. Nagy deszkatek- nőben kezdte a mosást, amit megelőzött a katlanon, üstben történő vízmelegítés. Akkor még nem jött a csapon meleg víz. A dézsába úgy szortírozta előző este a ruhákat, hogy az aljára a gyerekholmikat, feljebb az ágyneműket, törülközőket, legfelül az abroszokat, függönyöket. Mert ebben a sorrendben történt a mosás. Szegény Kovács néni, - aki már nem volt mai gyerek, - egész nap a nagyteknő fölé hajolva mosta a ruhákat. A végén a mosóvízben a harisnyákat mosta ki. Természetesen kézzel mosott Kovács néni. Nagyon fáradtságos munka volt ez.

De még nincs befejezve. Most jön a tisztázás. Ahhoz is nagyon sok víz kell. Két soron tisztázni. Majd kézzel kicsavarni egyenként minden darabot. Hej, hogy mit összedolgoztak a régi öregek. Ezt a mai fiatalság, a fiatalasszonyok el sem tudják képzelni. Ők berakják a 4-5 kg szennyest a gépbe, rácsavarják a villanyt és a gép automatikusan elvégez minden munkát. Kimos, kitisztáz és kicentrifü- gáz, és csak ki kell teregetni.

A mi ruháink is arra várnak. Kovács néni nagy ruháskosárba rakja a gyönyö101