Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Korreferátumok–Közlemények - Bereznai Zsuzsa: Etnikus sztereotípiák a népi humorban
BEREZNAI ZSUZSA ETNIKUS SZTEREOTÍPIÁK A NÉPI HUMORBAN A skótok fukarok, a franciák könnyűvérűek, a szerbek vadak, a törökök hamisak, a svábok nyakasak? Az etnikus sztereotípiák, az egyes népeket, népcsoportokat jellemző summás értékelések nem feltétlenül igazak, de nem is feltétlenül hamisak. Ahhoz, hogy e nép- karakterológiai megállapítások mikor, hol, hogyan állják meg a helyüket, nemcsak kívülről, hanem belülről is meg kell ismernünk az adott népet.' Valamikor a XVIII. század elején egy stájer kocsma falán közszemlére volt téve egy tabló, az ún. Völkertafel, mely az egyes európai népek legjellemzőbb tulajdonságait mutatta be. A tábla közepén a német népet reprezentáló rajzfigura áll, kizárólag pozitív karakterjegyekkel ellátva. A jellemzés sorában minél távolabbi népre tekintünk, a kép egyre látványosabban torzít.1 2 Ez azonban nem teljesen egyedülálló kortörténeti dokumentum. Ehhez hasonló egy, az 1780-as években készült angol nyelvű „kirakós játék”. Itt természetesen az angolok kapják a legjobb értékelést.3 Amikor a magyar fiúgyermekek egymásra dobálós, ügyességi labdajátékot játszottak „nemzetesdi” néven, magyar, német, angol, francia még csak önként vállalta, de orosz, román és török legfeljebb kényszerből és esetleg dacból. A sztereotípiák alapját képező etnikus sajátosságok sok esetben igen kézzelfoghatóak — ez természetesen nem ad okot arra, hogy az egyes népek, népcsoportok tulajdonságait abszolutizáljuk. Noha a sztereotípiák gyakran szélsőségesek és igen távol állnak a valóságtól, mégis elárulnak valamit az adott népről és a velük érintkező népekről. A különböző nemzetekről, népekről, népcsoportokról, kisebb-nagyobb régiók, s az egyes települések lakóiról alkotott népi sztereotípiák gyakran a humor köntösében jelennek meg. E fajta népi humor hátterében a néprajzkutatók által etnocentrikus szemléletmódnak nevezett jelenség áll, mely azt jelenti, hogy az ember legelőször mindent saját magához mér, saját közösségéhez hasonlít - azaz megelégszik önmagával. Minden más, ami ezen kívül van, az „furcsa”, „különös”, lenéznivaló, nevetséges idegenség. Az etnikus sztereotípiák a népi humorban több műfaj formájában is megjelennek.4 Először a hagyományos etnikai vicceket említhetjük. Az európaiakról szóló legismertebb vicc a pokollal és a paradicsommal foglalkozik: A paradicsom az a hely, ahol a rendőrök angolok, a szakácsok franciák, a szerelők németek, a szeretők olaszok és az egészet a svájciak szervezik. A pokol az, ahol a szakácsok angolok, a szerelők franciák, a szeretők svájciak, a rendőrök németek, és az egészet az olaszok szervezik.5 1 V.ö.: Richard, HILL 1999; KATONA Imre 1995.264-271. 2 KATONA Judit 1996.60-62. 3 Richard, HILL 1999.21. 4 Richard, HILL 1999. 19-28. 5 V.ö.: KATONA Imre 1994. 89
