Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)

Korreferátumok–Közlemények - Bereznai Zsuzsa: Etnikus sztereotípiák a népi humorban

Az efféle nemzetközi politikai panorámák gyakran előfordulnak az európai viccekben.

Sok esetben ezek a viccek közmondásokban és szólásokban rögzülnek. Van például olyan orosz mondás, amely szerint Minden görög igazat szokott mondani, de évente csak egyszer.

Herczeg Ferenc emlékezéseiben is olvashatunk ide illő példákat.6 Az író a bánsági Versec szülötte, melynek lakói gyakran ingerkedtek a szomszédos, ugyancsak sváb település, Fehértemplom lakóival. Mind a két város népe bortermelő volt, a verseciek azonban csak azt itták meg maguk, amit eladni nem tudtak, a fehértemplomiak pedig azt adták el, amit meginni nem tudtak. Vagyis a fehértemplomiak is szorgalmas svábok, de ők főleg azért dolgoztak, hogy feieramt után annál jobban mulathassanak. A két város lakói között afféle bizalmas rosszviszony volt, mint hajdanán Kecskemét és Nagykőrös között.

Az sem ritka jelenség, hogy különböző „díszítő” jelzőkkel, hasonlatokkal látnak el egy népet vagy egy-egy település lakóit.

A verseci svábokat viseletűk miatt csúfolták. Vasárnap mind feketében jártak, még a legények sem gyalázták volna meg a lábszárukat azzal, hogy szürke nadrágba bújtassák. A környező települések lakói csókáknak nevezték őket, melyet ők maguk csóglira. németesítettek. A verseci és a fehértemplomi svábok mint városlakók a szomszédos Torontál megye falusi svábjait pusztai sváboknak (Heidschwaben) csúfolták.

A sztereotípiák gyakran gyökeresednek meg a mindennapi nyelvhasználatban. Az angolok és a franciák például olyannyira kikötöttek egymás mellett, hogy amikor az angolok franciás távozást (take French leave) emlegetnek, a franciák angolos távozással (filer a 1' anglaise) válaszolnak; a franciák angol kabátnak (ún. capot anglaise) nevezik az óvszert, az angolok pedig francia levélnek (French letter).7

Előadásomban szükebb hazánk, a Duna-Tisza közének alföldi néphagyományaiból szeretnék bemutatni egy csokorra valót - vagyis a teljesség igénye nélkül.8

Ez a Dunáninnen-Tiszáninnen fekvő régió számos néprajzi tájat és népcsoportot, nemzetiséget foglal magában.9

így nem véletlen, hogy az egyes régiók lakói között a humor legjellemzőbb célpontja az etnikai másság. Gyakori a különböző nemzetiségek egymás különféle jelzőkkel való megjelölése, melyek között tényszerű megállapítások és durván tréfás jellemzések is helyt kapnak.

A közép-bácskai magyarok így adnak hangot a velük együttélő nemzetiségekkel kapcsolatos értékelő véleményüknek:

A szlovén férfi iszákos; a szlovén nő „kurva”; a bosnyák férfi faragatlan; a boszánka (bosnyák nő) „kurva”; a dalmát munkakerülő, buta, de rafinált; a sváb földéhes; a szerb romlott, lopni akar, a másét elvenni; a montenegrói beképzelt; a horvátokra nem mondanak semmit.

6 HERCZEG Ferenc 1985. 51-53, 121-123.

7 Richard, HILL 1999. 26

8 A néprajzi gyűjtőmunkát 1990-2001 között végeztem.

9 BÁRTH János 1995. 7-21.

90