Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - Bárth János: A XX. századi települési és népességi változások vázlata
A XX. század második felében meglehetősen rendszertelen, tervszerűtlen építkezésekkel kiterjedt agglomeráció jött létre a városok közelében. Az agglomerációs övezet sok esetben egybe esik a régi szőlőhegyek területével (Kecskemét, Kiskunhalas). A városi jogállású települések száma városi cím megszerzésével a XX. század utolsó harmadában jelentősen megnövekedett. A Duna-Tisza köze magyarországi szakaszán a XX. század közepén az alábbi helységek számítottak városnak: Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Csongrád, Szeged, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Baja, Kalocsa. A XX. század végre városi címet szerzett még: Kiskőrös, Bácsalmás, Jánoshalma, Kis- kunmajsa, Tiszakécske, Kistelek, Mórahalom, Kecel, Soltvadkert, Solt, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Lajosmizse. Falvak A történelmi falvak lélekszáma a XX. század első felében növekedett, a század második felében pedig általában csökkent. A régi falvak a XX. század közepéig megtartották hosszú házak soraiból formált utcaképeiket, bár a bácskai falvak főutcáin hódítottak a polgárias külsejű „utcafrontos” módos gazdaházak. Az 1960-as évek elejétől gyökeresen átalakult a hagyományos falukép. Elárasztotta a falvakat a sátortetős kockaház. Nemcsak az új utcákat formálták sátortetős házakból, hanem a régi hosszú házak elejét is megtoldották még egy szobával, és az utcafront fölé sátortetőt raktak. Az 1970-es, 1980-as években egyre gyakrabban tűntek föl alpesi tetős, padlásszobás, emeletes házak is a községi jogállású települések utcáin. A falvak képe elvesztette korábban jellemző táji sajátosságait. Néhány kisebb falu az 1950-es évek parasztellenes politikájának hatására elnéptelenedett, elpusztult és lekerült a térképről. Ilyen sors várt a kalocsai szállásokból formálódott falvak némelyikére, pl. Ludas-szállásra, András-szállásra. A fejlődőképes falvak belterületei 1960 és 2000 között jelentősen megnövekedtek. Új utcák, sakktábla alaprajzú falunegyedek keletkeztek, természetesen újmódi házakkal. Az új negyedek és az új utcák a korábban páskomnak, kertnek, közeli szántónak használt faluszéli területeken jöttek létre. Az újfalu-szerű virágos telepek születése sok esetben együtt járt a történelmi belterületek lakóinak és házainak elöregedésével. A XX. században sok új falu született a Duna-Tisza közén. A Jugoszláviai Bácskában az agrárvárosok és a nagyközségek határában az első világháború után sok kis méretű szerb telepes falut hozott létre az új hatalom. Legtöbbjüket dobrovoljác- faluként emlegették a környéken lakók. 1941-ben a Bácska visszacsatolásával az új szerb telepes falvak jó része kiürült és bukovinai székely faluvá alakult át. A magyar kormány a Bukovinából Bácskába telepített székelyek számára további kis falvakat hozott létre. 1944 végétől a bukovinai székelyek elüldözése után valamennyi kis telepes falu szerb településsé vált. A Duna-Tisza köze magyarországi szakaszán az egyenházakkal indított „szocialista falvak” az 1950-es évek első felében jöttek létre. Néha egybeesnek a tanyaközségek központjaival, de nem mindig. Azokról az új falvakról van szó, amelyek állami gazdaságok földjén jöttek létre, és amelyeket államilag épített és sokévi törlesztésre olcsón eladott komfort nélküli kis családi házak új utcasoraival teremtettek meg. Később az egyenházak utcái mellé a környező tanyák lakói, illetve az állami gazdaság új dolgozói és mindenféle más beköltözők már nem egyenházas új utcákat építettek. A település jelentős, népes faluvá nőhetett. Példaként említhetnénk Kunfehértó falut, amelyet a közelében lévő üdülő tó, a vasútállomás, az állami gazdaság és a borkősavgyár jelentős 76
