Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - Bárth János: A XX. századi települési és népességi változások vázlata
településsé növelt, holott egy-két egyenházas utcával indult 1950 táján a halasi pusztaság közepén. Másutt nem született igazi falu a település-csírából. Állami gazdaságok, TSZ- ek majorjai közelében kialakulhatott egy-két házsor, amelyekben a nagyüzem dolgozói laktak. E, több esetben név nélküli, házsorok ritkán fejlődtek faluvá, még ritkábban önálló községgé. Tanyák A XX. század első fele a farmtanyák soha nem látott szaporodását hozta a Duna- Tisza közén. A korábbi időszakokkal ellentétben egészen kicsi, 1-2 holdas földparcellákon is épülhetek tanyák. Még az 1945-ös földreform is lökést adott a tanyafejlődésnek. Valószínűleg az 1949-es népszámlálás időszaka jelenti a tanyahálózat sűrűségének csúcsát. 1949-1950-től megkezdődött a tanyák fogyása, a tanyahálózat pusztulási folyamata. A tanyapusztulás a Duna-Tisza közén nem volt olyan nagy méretű, mint a Tiszántúlon. Valószínűleg azért, mert a Duna-Tisza közét uralta a farmtanya, ahonnan nem volt hova visszavonulni, mint a tiszántúli tartozéktanya birtokosának. Másrészt a Duna- Tisza közén az 1960-as években gyökeret vert a szakszövetkezeti gazdálkodás, ami kedvezett a családi kisgazdaságok és velük együtt a tanyák fennmaradásának. Az 1950-es és az 1960-as években a magyarországi agrárpolitikáját és település- fejlesztési politikáját intenzív tanyaellenesség jellemezte. A tanyák nem részesedtek civilizációs vívmányokban, pl. nem kaptak villanyt, nem épültek tanyai utak stb. A tanyavilágban építési tilalom volt érvényben. Nem lehetett korszerűsíteni az öregedő lakó- és gazdasági épületeket. A hivatalos propaganda ideológiai meggondolásokból széliében terjesztette, hogy a tanya és az elmaradottság azonos fogalmak. Mindez abban az időben történt, amikor a világ boldogabb tájain az állami agrártámogatások részeként a tanyaszerű telepek sorsa felfelé ívelt. (Pl. Dániában, Finnországban, Kanadában stb.) Az 1950-es évek tanyaellenessége és tanyapusztítása a magyar vidékfejlesztési politika legnagyobb úttévesztését jelenti. Az 1970-es évektől szükséges rosszként megtűrtek lettek a tanyák. Megindultak a tanyavillamosítási törekvések és akciók. Az 1980-as évektől szaporodtak a másodlagosan tartozék jellegű tanyák. Tulajdonosaik falvakban, városokban laktak és tanyájukat gazdasági telephelynek használták. A motorizáció lehetővé tette, hogy a faluból, városból naponta akár kétszer is felkereshessék tanyájukat, ahol sertéstelepet, marhatartó telepet stb. hoztak létre. Az 1990-es években a rendszerváltás hatására formálódtak nagyobb számban az egy-egy termelési ágra, pl. tejtermelésre, fóliás kertészkedésre, borkészítésre szakosodott vállalkozó tanyák. A határkép új színfoltjai lettek a városi, falusi mintára épült többszintes, emeletes tanyaházak. A Duna-Tisza köze jugoszláviai területén is rengeteg tanya pusztult el az 1950-es, 60- as években. Az 1970-es években a jelentős állami agrártámogatás hatására a megmaradt és életképes tanyai gazdaságok jelentős prosperálása következet be. Sok paraszttanya jól gépesített tejtermelő, állathizlaló farmgazdasággá alakult át. A felívelő fejlődés 1990 táján megtorpant. A XX. század utolsó évtizedében, a háborús viszonyok következtében a tanyai gazdaságok stagnálása volt jellemző. Magyarországon a XX. század első felében, különösen az 1930-as években jeles elképzelések fogalmazódtak meg a tanyai közigazgatás rendezésére, korszerűsítésére, új tanyaközségek létrehozására. A tudományos alapossággal kidolgozott tervek bizonyos elemei megvalósultak ugyan a XX. század közepén, de az új tanyai közigazgatási rend 77
