Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - Bárth János: A XX. századi települési és népességi változások vázlata
BÁRTH JÁNOS A DUNA-TISZA KÖZE XX. SZÁZADI TELEPÜLÉSI ÉS NÉPESSÉGI VÁLTOZÁSAINAK VÁZLATA1 HATÁRVÁLTOZÁSOK Az 1920-ban aláírt trianoni békeszerződés államhatárral választotta kétfelé a Duna- Tisza közét. A táj északi része Magyarország kötelékében maradt, déli része pedig a déli szlávok új közös államához, Jugoszláviához került. 1941-ben, Magyarország visszafoglalta Jugoszláviától a Bácskát, így néhány esztendeig újra egy államhoz, Magyarországhoz tartozott a teljes Duna-Tisza köze. 1944 őszétől ténylegesen, 1947-től a párizsi béke aláírásától jogilag is Jugoszláviáé lett ismét a Duna-Tisza köze déli része. Az a tény, hogy a XX. században több mint 75 évig Jugoszlávia és Magyarország határa szelte át a Duna-Tisza közét, kétféle történelmi sorsot, kétféle lehetőséget jelentett a két folyó közének településfejlődésében és népességi változásaiban. TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI FOLYAMATOK Városok A Duna-Tisza köze nagy múltú agrárvárosai a XX. század első felében keveset változtak. Főtereiken, főutcáikon néhány emeletes középület épült, esetleg arra alkalmas területeiken villanegyedet alakítottak ki a középosztály számára. Összképüket tekintve továbbra is dominált agrárváros jellegük. A XX. század közepétől, elsősorban az 1950-es, 60-as, 70-es években ipartelepek és lakótelepek épültek az agrárvárosi belterületek szélén. Sok helyen a többszintes lakótelepeket lebontott földszintes agrárvárosi negyedek helyére építették. A piacokat kiköltöztették a főterekről, főutcákról. Közigazgatási átszervezések következtében a városok elvesztették nagy kiterjedésű határukat és tanyáikat. A nagy múltú járások megszüntetésével a városok egy része elvesztette közigazgatási központ szerepét. Jugoszláviában a bácskai városok a magyarul „község”-nek nevezett közigazgatási egységek névadó központjaiként élték életüket. Az új ipartelepek és lakótelepek a határ mindkét oldalán jobbára uniformizált képet mutattak. Az agrárvárosi negyedek is fokozatosan átépültek a vélt vagy valódi polgárosulás jegyében. Legtöbbször a hagyományos településszerkezet is megváltozott. A városok általában elvesztették egyéni arculatukat. A XX. század végén legjobb esetben csak a főterek, főutcák patinás házai emlékeztetnek a korábbi városi múltra. 1 Az eredeti tervek szerint a konferencián a XX. századi változásokat Dr. Csatári Bálint mutatta volna be, de egy előre nem látható utazás miatt előadását nem tarthatta meg. A nehéz helyzetben e sorok írója válldkozott arra, hogy az ezer esztendő áttekintésének teljessége érdekében a millenniumi konferencia résztvevői számára a vita bevezetéseként néhány gondolatot fölvessen a XX. századi változásokról. Mivel nem etadás hangzott el, csak vitát befolyásoló szempontsor, ez az írás sem léphet föl tanulmány igényével. Csak a téma egyik lehetséges vázlata akar lenni. 75
