Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - V. Székely György: A faluhálózat kialakulása és a népesség rétegződése az Árpád-korban
módon értékeli. Györffy György szerint Csongrád és Csanád megyében a települések háromnegyede, Bácsban és Bodrogban mintegy fele esett a mongol hódítók áldozatául.47 A Duna-Tisza közén előkerült éremleletek48 egyértelműen arra utalnak, hogy az itt lévő falvak többsége is áldozatául esett a mongol csapatok pusztításának. Nem tudjuk, hogy a pusztítás milyen mértékű lehetett, a lakosság vagy annak legalább egy része el tudott-e menekülni, s hogy ez a szörnyű veszedelem mennyiben járult hozzá a Duna- Tisza közi Árpád-kori falvak egy részének megszűnéséhez. Az utóbbi évtizedekben mind történeti, mind régészeti oldalról felmerültek olyan vélemények, hogy a falvak eltűnése, a településhálózat átrendeződése nem kizárólag a tatárjárás által okozott drasztikus népességcsökkenés következménye lehet.49 Legutóbb Szűcs Jenő vizsgálta részletesen ezt a kérdést. Kutatásai alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a XIII. század második felében az egész országban nagyarányú népességmobilitás figyelhető meg, melynek során az ország lakosságának túlnyomó többségét kitevő paraszti rétegek társadalmi és földrajzi mozgása zajlott le. A társadalmi kötelékek fellazulása, a királyi várbirtokrendszer felbomlása, a világi nagybirtok arányának megnövekedése ugyancsak erős hatást gyakorolt a népesség átrendeződésére. Mindez a településszerkezet átalakulásában is megnyilvánult.50 A falusi települések elnéptelenedésének, pusztásodásának általános folyamatában tehát a tatárjárás csak egy, bár nem lebecsülhető ok lehetett. Ezen kívül még más tényezők is közrejátszottak abban, hogy a rosszabb helyzetben lévő, kevésbé életképes, kedvezőtlen településfoldrajzi adottsággal rendelkező kis falvak lakatlanná váltak, lakói más, kedvezőbb adottságú településekre költöztek. Bizonyos adatok arra utalnak, hogy a tatárjárás csupán a Duna-Tisza közi települések egy részénél okozott végleges pusztulást, más részüknél az élet még egy ideig tovább folytatódott, és esetleg csak évtizedekkel később - más tényezők következtében - néptelenedtek el. A KUNOK BETELEPÜLÉSE ÉS A TELEPÜLÉSSZERKEZET ÁTALAKULÁSA A XIII. SZÁZADBAN Oklevelek hiányában alig rendelkezünk adatokkal a Duna-Tisza köze történetéről a XIII. század közepétől a XIV. század közepéig terjedő egy évszázadnyi időszakból. Csupán feltételezhetjük, hogy az ország más területeihez hasonlóan itt is bekövetkezett a birtokviszonyok megváltozása, a lakosság társadalmi viszonyainak átrendeződése, ami végső fokon a településszerkezet átalakulásához vezetett. A Duna-Tisza köze esetében ezt még a kunok megjelenése is tovább bonyolította. Valószínűleg a tatárjárás pusztításait túlélő és újra benépesedő települések egy része a környékbeli falvak megmaradt lakosságával kiegészülve annyira megerősödött, hogy magába tudta olvasztani az őket körülvevő elpusztult vagy elnéptelenedett kisebb települések területét, de az sem kizárt, hogy a korábbi királyi birtokokat felsőbb utasításra egyesítették. A XIII. század második 47 GYÖRFFY György 1963. 497., 700-702., 841., 886. 48 A Duna-Tisza közén elrejtett tatárjárás kori éremleletek adatai megtalálhatók V. SZÉKELY György 1984. 254. 49 A jelenségre történeti oldalról SZABÓ István (1966. 139-183.) és MAKSAY Ferenc (1971. 78-79.) hívta fel a figyelmet. Régészeti oldalról PÁLÓCZI-HORVÁTH András (1974. 245-248.) mutatott rá arra, hogy a tatárjárás után a kedvezőbb adottságú területekre történő elvándorlás lehetőségével is számolni kell. 50 SZŰCS Jenő 1993. 56., részletesebben kifejtve: uo. 161-177., 208-215. 30
