Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)

Előadások–Tanulmányok - V. Székely György: A faluhálózat kialakulása és a népesség rétegződése az Árpád-korban

felében lezajló folyamatra, a településkoncentrációra és a birtokhatárok megnövekedésre éppen Kecskemét adja az egyik legjobb példát.

Történeti forrásadatok hiányában nem tudjuk megrajzolni a kunok Duna-Tisza közi szállásfoglalásának folyamatát a XIII. század második felétől, de jelenlétükről a régészeti leletek egyértelműen árulkodnak. A tatárjárás után új hazáját elfoglaló kunság a Duna- Tisza közén is elsősorban a volt királyi birtokok elnéptelenedett falvainak pusztává váló területét szállta meg és a későbbiekben a Homokhátságon csaknem összefüggő településtömböt alakított ki. Ezen belül csupán néhány kisebb birtok maradt a magánbirtokosok (Péter- és Pálmonostora, más néven Felső- és Alsómonostor) vagy az egyház kezén (Kolon, a mai Izsák falu).51 A kunok mindenekelőtt az elpusztult falvak határait vették birtokba, ahol ekkortájt még elsősorban külterjes állattenyésztéssel foglalkoztak, de nagykunsági és mezőföldi adatok alapján nem riadtak vissza a védekezésre képtelen kisebb falvak földműves közösségeinek bekebelezésétől sem, amelyek utólag a kun településtömbbe betagolódva kun szállásokká váltak.52 A XIII. század második felében az egyre gyengülő királyi hatalom tett ugyan kísérletet a kunok erőszakos területfoglalásaival szemben, de ez valószínűleg kevés sikerrel járt.53

51 GYÖRFFY György 1987. (III.) 529.

52 PÁLÓCZI-HORVÁTH András 1987. 20-21.; HATHÁZI Gábor 1987. 36-38.

53 SZŰCS Jenő 1993. 62-63., 133., 293.

31