Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - V. Székely György: A faluhálózat kialakulása és a népesség rétegződése az Árpád-korban
út elnevezést kapta.28 A budai nagy út Cegléd, Tölgy, Kőrös, Szer érintésével haladt Szeged felé. A Tisza jobb partján, Csongrád és Alpár érintésével Szolnok felé is vezetett út.29 A római korban meglévő és a Duna-Tisza közén áthaladó Intercisa - Csongrád útvonal30 mellett valószínűleg létezett egy másik, Aquincumot a feltételezett Partiscummal (a mai Szegeddel) összekötő út is,31, amely azután az egész középkorban használatos volt. Az út Budáról, ill. Pestről Ócsa, Inárcs, Örkény, Kőrös, Kecskemét, Sáregyháza és Szer érintésével vezetett Szegedre.32 Ennek az útnak a jelentősége főleg a tatárjárást követő időszakban és a későbbi századokban nőtt meg. AZ ÁRPÁD-KORI TELEPÜLÉSHÁLÓZAT KIALAKULÁSA A DUNA-TISZA KÖZÉN A településhálózat, a falurendszer kialakulásának folyamata már valószínűleg a X. században megkezdődött, de a honfoglalás korára jellemző téli szállást csak fokozatosan váltotta fel a szilárdabb anyagú épületekből álló, helyhez kötött, állandósuló nevű falu. Ugyanekkor még a XI. század végén sem volt ritka a falvak elköltözése, elvándorlása, aminek a törvényekben is nyoma maradt. Az Árpád-korban Magyarország alapvető és meghatározó települési egysége a falu volt. Különösen igaz ez a Duna-Tisza közére, ahol a folyók közelében létesült ispánsági központokat és az érseki székhelyet leszámítva nem volt jelentősebb település. Az Árpád-kor évszázadaiban többféle nagyságú és jellegű falutípus létezett, amit a táji adottságok mellett az ott élők foglalkozása, életmódja és jogállása is befolyásolt. A világi és egyházi kézen lévő, mindkettőre jellemző szórt birtokrendszer sajátos terméke volt a prédium, amely lényegében egy földesúri gazdasági központ (majorság), de egyben a falutelepülés kezdeti formája. A Duna-Tisza közi táj fokozatosan lezajló, pontos adatok híján csak feltételezett betelepülési folyamatát, a településhálózat kialakulását ma még kevéssé ismerjük. Ismereteinket minden bizonnyal nagyban megnövelné a megye teljes területére kiterjedő szisztematikus terepbejárás, azaz a felszínen észlelhető településnyomok és régészeti leletek összegyűjtése és feltérképezése, melynek során jelentősen megszaporodna az eddig ismert Árpád-kori lelőhelyek száma. Ennek hiányában is nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy az Árpád-korban, különösen a XII-XIII. században, a tatárjárásig terjedő időszakban a Duna-Tisza közén is az Alföld más területeihez hasonló sűrűségű településhálózattal számolhatunk. Ezt igazolják a kisebb területre kiterjedő felszíni terepjárások, az M5-ös autópálya építését megelőző terepbejárási megfigyelések, melyek tanulságai egybeesnek a megye más részein folytatott régészeti terepbejárások eredményeivel.33 Ugyanerre a megállapításra jutott a Kecel régészeti lelőhelyeit számba vevő 28 GYÖRFFY György 1963. 703. 29 Uo. 886. 30 KŐHEGYI Mihály 1972. 103-110. 31 KULCSÁR Valéria-VÖRÖS István 1989. 89. 32 BLAZOVICH László 1998. 55. 33 Bács-Kiskun megyében viszonylag kevés nagyobb kiterjedésű, összefüggő területre kiterjedő terepbejárás történt eddig. Csupán a megye középső részén Kecel határa (BICZÓ Piroska 1984. 19-62.) és a Lajosmizse- Kiskunfélegyháza közötti keskeny sáv (M5 autópálya nyomvonala) mondható ebből a szempontból kutatott- nak. Kecskemét környékén pedig mindössze Szentkirály (a volt Lászlófalva), valamint Kerekegyháza Árpádkori és késő középkori lelőhelyeinek felkutatása történt meg: SIKLÓSI Gyula 1999. A Szentkirály határában végzett terepbejárás eredményeit összesítő térképvázlat PÁLÓCZI-HORVÁTH András 1972. 178. 26
