Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)

Előadások–Tanulmányok - V. Székely György: A faluhálózat kialakulása és a népesség rétegződése az Árpád-korban

Biczó Piroska34, és a Duna-Tisza köze déli részének Árpád-kori településhálózatát vizsgáló Bálint Marianna is.35

Az M5 autópálya Kecskemétet elkerülő szakaszának bejárása során 27 olyan lelőhely került azonosításra, ahonnan Árpád-kori településre utaló lelet származik. A lelőhelyek száma a település teljes topográfiai kutatása során bizonyára a többszörösére emelkedne. Kecel határában a régészeti topográfia csaknem száz Árpád-kori régészeti lelőhelyet azonosított.36 A történeti Halas határában 46 helyen került elő Árpád-kori településre utaló lelet.37 Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ennyi önálló és egyidejűleg lakott település volt a XI-XIII. században, hanem ezek egy részén csak kisebb időszakon, néhány emberöltőn keresztül volt élet. Az is elképzelhető, hogy a kisebb kiterjedésű, egymáshoz közel elhelyezkedő lelőhelyek több esetben egyetlen nagyobb település időben és térben egymástól különálló részei lehetnek.

Az egymáshoz igen közel, gyakran csak néhány száz méterre elhelyezkedő kis településnyomokat és az egymástól néhány km-re fekvő nagyobb faluhelyeket - mint az Alföldön általában - többnyire a lefolyástalan, mély fekvésű, egykor vízzel borított részeket, vízállásokat, tavakat körülvevő dombokon földhátakon vagy a területünkön ritkább vízfolyások melletti partos, kiemelkedő részeken találjuk meg.38 A települések helyének kijelölésekor az egyik legfontosabb természetföldrajzi tényező, a viz közelsége volt.

Az Árpád-korra vonatkozó okleveles anyag, a rendelkezésre álló történeti adatok alapján a történetkutatás arra a megállapításra jutott, hogy XI-XIII. században igen sürü településhálózattal kell számolnunk. Ennek egyik oka a demográfiai növekedés, a népesség szétrajzása, másik oka a mezőgazdaság szerepének előtérbe kerülése volt. A kutatók, elsősorban Szabó István és Maksay Ferenc véleménye szerint a XI-XIII. századi Magyarországon a településhálózat többségét a 2-10 családból, háztartásból álló aprófalvak alkották.39 Újabb számítások szerint inkább a 20-40 háznépből álló falu volt az átlagos, ami az ötfős családlétszámot alapul véve 100-200 fős népességet jelentett falvanként. A történészek következtetéseit az 1960-as évektől megélénkülő régészeti terepbejárások eredményei igazolták, és egyúttal felhívták a figyelmet arra a jelenségre, hogy a régészeti kutatás során jelentős számban olyan település is felfedezésre kerül, amelyről nincs egykorú írásos adat.40

A főleg nagyobb, összefüggő területre kiterjedő terepbejárásokon tett megfigyelések alapján a Duna-Tisza közén is többféle nagyságú településtípusra, ill. egymástól eltérő településszerkezetre lehet következtetni. Egyik jellegzetes forma az a viszonylag kis területre kiterjedő, esetleg csak néhány objektumra, házcsoportra utaló településnyom (szállás?, tanyahely?), melynek sem korát, sem funkcióját nem tudjuk jelenlegi ismereteink szerint pontosan eldönteni. Az sem kizárt, hogy a néhány objektumból álló, kis kiterjedésű telepnyom esetleg csak a kutatás hiányossága miatt tűnik különállónak és valójában egy laza szerkezetű, elszórtan több kisebb csoportból álló nagyobb település része. Ezekre a kérdésekre csak a további aprólékos terepmunka, valamint az Árpád-kori kerámia időrendjének részletes kidolgozása után lehet válaszolni. Az Árpád-kori lelő34 BICZÓ 1984. 34.

35 BÁLINT Marianna 1998. 46-49.

36 BICZÓ 1984. 15. ábra

37 V. SZÉKELY György 2000. 154.

38 A települések elhelyezkedése és az egykori vízrajzi állapotok közötti szoros kapcsolatra legutóbb BÁLINT Marianna (1998. 40.) hívta fel a figyelmet.

39 SZABÓ István 1971. 36-54., 79-89.; MAKSAY Ferenc 1971. 35-47.

40 KOVALOVSZKY Júlia 1965. 175-203.

27