Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - V. Székely György: A faluhálózat kialakulása és a népesség rétegződése az Árpád-korban
BIRTOKVISZONYOK A DUNA-TISZA KÖZÉN Már a X. század második felében felerősödött a hatalmi-politikai átrendeződés folyamata, ami természetszerűleg a birtokviszonyok átalakulásával is járt. A nemzetségi földek kisajátítása során csak az ősi foglalás kisebb része maradt a nemzetségek kezén, míg a nagyobbik hányad a fejedelem, majd később a király tulajdona lett. A kisajátított földek egyik része és az azon élő szolgálónépek a fejedelmi, majd a X-XI. század fordulójától a királyi udvar, míg a másik része az ott élőkkel a katonai-közigazgatási központok ellátását biztosította. Az előbbiből fejlődtek ki a királyi (udvari) birtokok, az utóbbiból a várbirtokok rendszere. A két folyó által határolt terület birtokviszonyairól meglehetősen elszórt és gyér adatokkal rendelkezünk, így ennek felvázolása csupán jelzésszerűen lehetséges. A források hiánya ellenére alapos okunk van feltételezni, hogy a Duna-Tisza közén a tatárjárás előtt nagy kiterjedésű királyi birtokok terültek el. Ezekből a hatalmas királyi birtokokból már a XI. században több terület egyházi tulajdonba került. 1055-ben I. András a tihanyi apátságnak adományozta többek között a Duna-Tisza közi homokon fekvő Kolont, amely a mai Izsák környékén feküdt. I. Béla 1061-ben két nagy uradalmat (Bátya és Halom) adott a szekszárdi apátságnak.10 * Az egykori Fejér megyében is a királyi birtokok mellett az egyházi birtokok voltak a legjelentősebbek. A Duna bal partján a kalocsai érsekség mellett a szekszárdi apátság, a váci püspökség, a budai prépostság és a földvári apátság birtokolt kisebb-nagyobb földterületet, de kapott birtokot a fehérvári johannita ispotályos rendház is.11 Ugyancsak sok egyház részesült a Bodrog megye Duna-menti területei fekvő egykori királyi birtokokból is.12 Csongrád megyében a XI. század második felétől főleg a Tisza menti halászó- és átkelőhelyek kerültek egyházi tulajdonba, pl. Alpár, Csany, Ság, Győ, Szentadorján- mártély.13 Az adományozások révén megváltozott birtokviszonyokat jól szemlélteti a Kecskeméttől keletre, a Tisza partján fekvő Alpár példája. Ennek felső részét (Felalpár) I. Géza király 1075-ben a garamszentbenedeki apátnak adta. Alpár egy része XII. századi királyi adomány révén a szávaszentdemeteri monostor, majd később a titeli prépostság birtokába került. Alpár déli részét (Püspökalpár) a váci püspök birtokolta. Az Alpárral délről szomszédos terület, a későbbi Tiszaújfalu területe a Bor-Kalán nemzetség kezén volt.14 A XI. század második felében Alpár határában két helyen említenek csongrádi vámépeket. Ugyanakkor külön szólnak a királyi lovak őrzőiről, királyi udvarnokokról, ami arra utal, hogy a királyi és a várbirtokokat egymástól elkülönítetten kezelték.15 István államszervező tevékenysége és birtokpolitikája után a régi nemzetségek kezén csupán egykori birtokaik kisebb hányada maradt meg. A Fejér megyében őshonos Csákok birtokai főleg a Duna túlpartján terültek el, de övéké volt pl. az Izsák mellett Ugrón és Herbon (Szentmária) falu is.16 Bodrog megyében a honfoglaló Botond- nemzetség mellett nagyobb birtokai voltak még a Hanta- és a Haraszt-nemzetségnek is. 10 GYÖRFFY György 1987. 331. " Uo. 331. 12 GYÖRFFY György 1963. 698-700. 13 Uo. 884., 887-888. 14 Uo. 890-891. 15 Uo. 884. 16 GYÖRFFY György 1987. 327. 23
