Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - V. Székely György: A faluhálózat kialakulása és a népesség rétegződése az Árpád-korban
Utóbbi nemzetségé volt Felsőadorján és Támokmonostor. Később szerzett itt területeket a Becsegergely-nemzetség is, amelynek előkelő tagja, Bot ispán 1198 előtt Botmonostorán monostor építetett.17 Csongrád megye legnagyobb magánbirtokosa a Bor-Kalán nemzetség volt, amelynek őse Ond vezér, a hagyomány szerint Árpád oldalán vett részt a honfoglalásban. A nemzetség által alapított monostor Szeren és Ellésen állott. A megye Duna-Tisza közi területein, Kecskemét déli szomszédságában a Becsegergely nemzetségnek voltak még jelentősebb birtokai. E nemzetség monostora volt Péter- monostora és talán Pálmonostora.18 A NÉPESSÉG RÉTEGZŐDÉSE A birtokviszonyokhoz hasonlóan igen hiányos és elszórt adatokkal rendelkezünk az itt élő népesség rétegződéséről, társadalmi differenciálódásáról. A társadalmi hierarchia alján a többféle rétegre bomló alávetett helyzetben lévő köznép helyezkedett el. A különféle jogállású, szolgarendű népeket a királyi birtokokon az udvamokok, a várszervezetben a várnépek alkották. Vezetőik a szabadabb jogállású várjobbágyok voltak, akiknek feladata a vámépek irányítása mellett elsősorban a katonai szolgálat volt. Az egyházi birtokokon élő, alávetett helyzetben lévő szolgálónépeket elsősorban az általuk végzett szolgálat szerint tartották számon, pl. szántók, szőlőmüvelők, lovászok stb. A kézműveseknek főként a saját termékeikkel kellett adózniuk, pl. fazekasok, tálkészítők, ill. a foglalkozásuknak megfelelő szolgáltatással tartoztak, pl. ácsok, szekeresek, csőszök. Az egyházi birtok különféle szolgáltatásra kötelezett népei többnyire egymás mellett éltek, mint ahogy ezt a tihanyi apátság 1211. évi birtokösszeírása is tanúsítja. Eszerint Kolon faluban 32 család élt, akik közül 82 férfit vettek számba. Az összeírtak között 4 jobbágy háznép volt 17 fővel, 1 udvamok a fiával, valamint 22 rab cseléd (szolga).19 A világi foldesurak magánbirtokain élő szolgarendű népek jogállásuk szerint különíthetők el több csoportra. Legrosszabb helyzetben a főleg a prédiumokon élő, uruk állataival és szerszámaival dolgozó szolgák voltak. Szintén szolgai jogállású, de az előbbi csoportnál kedvezőbb volt a többnyire önálló gazdasággal rendelkező libertinusok helyzete, akik a munkajáradék mellett már termékjáradékkal és egyéb szolgálattal is adóztak. A világi birtokokon élő csekély számú szabad jogállású réteg csupán termékjáradék fizetésére és katonai vagy kézműves szolgálatra volt kötelezve. A társadalom középrétegéhez tartoztak a fegyveres szolgálatot adó jobbágyok. Ilyenek voltak az Ordas melletti Csakal várbirtokon élő „szent király jobbágyfiai” és az egyházi birtokon hasonló szolgálattal adózó „harcos jobbágyok”.20 Ebből a középrétegből adódott leginkább lehetőség a felemelkedésre, különösen az uralkodó kiemelése, ’nemesítése’ által. Ilyen történt 1150 körül a Kalocsa környéki Kall faluban élő Gábbal, 1239 körül Csertővel és rokonaival, a későbbi Csertőháza alapítóival.21 17 GYÖRFFY György 1963. 700. 18 Uo. 882-887. 19 GYÖRFFY 1987. 432-433. 20 Uo. 333., 420. 21 Uo. 333.420-421. 24
