Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)

Korreferátumok–Közlemények - Papp Árpád: A bácskai városok népességvonzó szerepe a XX. század második felében

PAPP ÁRPÁD

A BÁCSKAI VÁROSOK NÉPESSÉGVONZÓ SZEREPE A XX SZÁZAD

MÁSODIK FELÉBEN

A bácskai városok és környékük - egyúttal Vajdaság egész területe - a második világháború után hallatlanul nagy vonzerőt gyakorolt a gazdaságilag elmaradott régiók lakosaira. Az 1948-as népszámlálás idején Vajdaság lakosainak mindössze 63,9%-a tekinthető őslakosnak, 249 000 személy nem Vajdaság területén született: 246 606 személy szervezett telepítés útján, a fennmaradó 2 394 személy spontán migráció során telepedik le a tartomány területén.1 Vizsgálatunk tárgyával egybeesik ugyan a telepes lakosság sorsának követése, azonban számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy a kimutatások gondosan, mondhatni következetesen elrejtik a lakosság statisztikailag kimutatható sajátosságainak némelyikét, ami minden esetben az elemzési lehetőség körét szűkíti. Azt, hogy ennek ellenére bizonyos szabályszerűségre fényt deríthetünk, egy, a rövid beszámoló végén bemutatásra kerülő forráscsoport nyújt lehetőséget.

Általános feltételek

Európa legtermékenyebb területeként számontartott Bácska és Bánság mező- gazdasági jellege nem változott a második világháború után, ugyanakkor a fokozatosan megerősödő ipar egyre több embert foglakoztatott, így a lakosság struktúrája 33 év alatt gyökeres változáson ment keresztül.1 2

1948

1953

1961

1971

1981

Összlakosság

1641

1700

1855

1953

2035

Aktív lakoság

811

778

816

833

862

Mezőgazdasági

lakosság

1118

(68,1%)

1078

(62,9%)

957

(51,6%)

761

(39%)

392

(19,3%)

Egyéb

foglalkozású

lakosság

523

(31,9%)

622

(37,1%)

898

(48,4%)

1192

(61%)

1643

(80,7%)

A háború utáni első évtizedben a mezőgazdaság színvonala a háború előtti színvonalnak felelt meg, ami a fejletlen műszaki-anyagi bázisból és az eksztenzív termelésből adódott.

Vajdaság az egyedüli olyan része az akkori országnak, ahol a mezőgazdaság részt- vétele nagyobb az iparnál a nemzeti össztermék megteremtésében. 1976-ban dőlt az arány az ipar javára.

Az egy személyre jutó beruházások 1946-1955 között a következőképpen alakultak:

A nehézipar jugoszláv átlaga 58,9 (ezer dinár) a könnyűipari beruházásoké 20, ami összesen 78,9 (ezer dinárt) tesz ki. Ezzel egyidőben a vajdasági nehézipari beruházás 12,8, a könnyűipari beruházások összege 14,2, ami összesen fejenként 27 ezer dinár. A

1 TORBICA, Cedomir 1978. 41

2 Vojvodina u brojkama 1952-1982. Növi Sad, 1983. 19.

145