Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Korreferátumok–Közlemények - Bánkiné Molnár Erzsébet: Autonómia, önkormányzat és a társadalom kölcsönhatásai a Kiskunságban
A társadalom élete az autonómia szabta keretek között a helyi önkormányzatok irányításával és szabályai szerint formálódott és egységesült. A kiskunsági helyi társadalmakban mégis felfedezhetők mentalitás és életmódbeli különbségek. Amint földrajzi elhelyezkedésében ugyanúgy ebben is két pólus alakult ki. Az egyikbe sorolom a református többségű erősebb kun tudatú Felső-Kiskunságiakat és a Halasiakat, a másikba a katolikus vallású jász és vegyes származású helységek lakosságát. A vallás életmód-befolyásoló szerepének megmaradását a települési önkormányzat, amelynek a kegyúri jog gyakorlásán keresztül beleszólása volt az egyház helyi működésébe elősegítette. Ugyanez mondható a kun tudat őrzésére. Ez utóbbira hozom példának, hogy a kun nyelvemlékeink és a kun verbunkosok, mind a református vallású erősebb kun tudatú településeken őrződtek meg legtovább. Zárómondatként megállapíthatjuk, hogy a XVIII-XIX. században a jászkun autonómia keretein belül az önkormányzat oly mértékben szabályozta a kiskun települések életét, hogy az a település minden szintjén éreztette hatását, formálta alakította magát a társadalmat. A Jászkun Kerület 1876-ban bekövetkezett felbomlásakor a korábbi kiskun településekből Dorozsma Csongrád vármegyébe került, a többi kiskun település Pest-Pilis- Solt-Kiskun vármegye része lett. Ezzel a hajdani autonómia utolsó szálai is elszakadtak. Az önkormányzatok a közigazgatási törvények országosan egységes előírásai szerint átalakultak, s az utóbbi évtizedben újabb átalakuláson mennek keresztül. A volt kiskun települések lakossága azonban történelmi tudatában őrzi a jászkun múlt emlékét. Abban, hogy a múlt megőrzése és ismerete hitelesen történjen szerepet vállalnak a mai önkormányzatok, s szerepük és felelősségük van a jászkunság kutatóink és múzeumainak is. 138
