Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)

Korreferátumok–Közlemények - Bánkiné Molnár Erzsébet: Autonómia, önkormányzat és a társadalom kölcsönhatásai a Kiskunságban

mert csak így épülhettek be a jól szervezett, de kifelé zárt társadalomba, csak így részesülhettek a jászkun kiváltságok jogi és gazdasági előnyeiből. A redempció következményeként kialakult jászkun tudat tette lehetővé a jász és kun, illetve sok más etnikummal felülrétegezett népesség egységes megjelenését és a külső környezettől való elkülönülését, függetlenül az egyén helyi társadalomban elfoglalt helyzetétől.

Az egységes azonosságtudatú népesség elfogadta az önkormányzatot megtestesítő elöljáróságok hatalmát, amit a választásokkal maga is legitimizált. Ha a privilégium értelmezésében és a választások legitimitásában torzulások keletkeztek az minden esetben társadalmi konfliktusokat eredményezett.

A Jászkun Kerület önkormányzata alulról felfelé építkezett. A választójogúak széles rétegét a földváltó redemptusok alkották, Ők voltak a választók és a választhatók. A redemptusok választották meg a települések főbíróit. A redemptusok közül kerültek ki a tanácsok tagjai. A tanácsok jelölték és választották meg a kerületi elöljárókat. A Hármas Kerület döntéshozó testületé a közgyűlés volt, ahol minden település szavazati joggal rendelkezett. A települési önkormányzatok egységes elvek szerint működtek, a falvak igazgatási rendszere a mezővárosokéhoz hasonult, közöttük csupán nagyságrendi különbségek voltak. Ez az az önkormányzati rendszer alapvetően különbözött a vármegyék önkormányzatától, bizonyos tekintetben a szabad királyi városokhoz igazodott, de a jászkun önkormányzatiság egyedi vonásai a szabadságjogok földtulajdonhoz kapcsolásából fakadtak.

Végezetül nézzük meg, hogyan befolyásolta, alakította a helyi társadalom életét az említett önkormányzati szabályozottság. Gazdasági vonatkozásban alapvetően behatárolta az életlehetőségeket és a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyet a földszerzés szabályozása. Önkormányzatilag döntöttek a földkiosztási módról, ami visszahatott a határhasználat módjaira. A határhasználat befolyásolta a településszerkezetet, a legeltető állattartás és a szántóföldi földművelés arányainak, és a tanyásodásnak településenkénti alakulását. Példaként emelem ki, hogy a redimált földtulajdon többségének egy tagban történt birtokba adása eredményezte Félegyháza határának rendkívül korai, már az 1760- as években szárbaszökkent tanyásodását.

Önkormányzatilag szabályozták a letelepedést, a munkavállalást, az építkezést, az ipargyakorlást. Önkormányát rendelkezett a benefíciumok hasznosításáról, s a többségében kerületeken kívülről betelepülő vállalkozók kedvezményeiről. Mivel a kiskun településeken minden jog forrása a redimált földtulajdon volt, a vagyonszerzésben minden itt élő számára előnyt élvezett a földszerzés, az egyéb vállalkozás - kocsma-, mészárszéktartás, kereskedelem - idegen volt a kiskun mentalitástól. Ezeket a vagyonszerzési lehetőségeket átengedték a kerületen kívülről, sokszor külországból beköltözött idegen származásúaknak. így juthatott mészárszék és csárdabérlethez Félegyházán Petrovits István. Az ő példája bizonyítja, hogy a vállalkozó valódi megbecsülést csak a redemptus jog elnyerésével szerezhetett. Amikor Petrovits Szabadszálláson földjével együtt redemp- tusi jogát elveszítette, a társadalmi megbecsültsége is alászállt. Bukott emberré vált, ami mint tudjuk fiának, Petőfi Sándornak követválasztásánál éreztette negatív hatását.

A szabályozásnak és az egységes azonosságtudat kialakulásának a következménye, hogy az ország különböző vidékeiről beáramló népesség tagjai pl. nem örökítették tovább származási helyük viseletét. Tudjuk, hogy a Kiskunságba nagyszámú Baranya vármegyéből valamint Pest és Nógrád vármegyéből beköltözött élt, de viseletűkben ez már a XVIII. század végén sem tükröződött. A Kiskunságban élők öltözködése a helyi normákhoz igazodott, nem a kibocsátó származási helyek viseletéhez.

137