Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Korreferátumok–Közlemények - Bánkiné Molnár Erzsébet: Autonómia, önkormányzat és a társadalom kölcsönhatásai a Kiskunságban
mányzatiság megőrzése volt, ami olykor sikeresnek bizonyult - pl. a beneficiumok kezelésében - olykor csupán látszat a távoli földesúrtól elnézetten. Nehezítette az önkormányzatok feladatát, hogy az egyre népesedő kiskun települések lakossága eltérő vallást követett. A Felső-kiskunsági településeken élők és Halas református, az Alsó-Kiskunságba a Jászságból betelepültek katolikus vallásúak voltak. A helyi társadalom egységesítésében, összefogásában és a redempcióban vállalt teher elfogadtatásában óriási feladat hárult a helyi vezetésre. Ugyanilyen kiemelt szerep jutott a nádornak, akinek személyében a hajdani autonómia jogfolytonossága megtestesült. Az autonómiájukat elveszített Duna-Tisza közi egykori kun területek lakossága a XVIII. század utolsó harmadára ismét egységesen kun tudatú népességgé kovácsolódott. A kovács maga a redempció volt, amelyben az autonómiát visszavásárolták. A redempciót engedélyező kiváltságlevélben Mária Terézia királynő mindazokat a territóriumokat, településeket és pusztákat, amelyek hajdan a kerületekhez tartoztak, a Jászkun Kerület használatába engedte át. A kiváltságlevél az átengedett területre vonatkoztatva visszadta jogszolgáltatási autonómiájukat a nádor legfőbb bírósága alatt, és jogi lehetőséget adott önkormányzati igazgatásuk szervezéséhez. Mindezért ellenszolgáltatásként kötelezettségeket, anyagi és katonai terheket vállaltak. Az önkormányzatok első nagy próbatétele a redempciós váltságösszeg előteremtése lett, hiszen ez volt a visszanyert autonómia feltétele. A megoldást a földváltás megvalósítása jelentette. A valamit-valamiért elv alapján az egyén a befizetett pénzéért redimált földtulajdont és ehhez kapcsolt szabadságjogokat szerezhetett. A lebonyolítás településenként önkormányzatilag megszabott keretekben és módszerek szerint zajlott, s közel két évtizedig elhúzódott. Ebben a két évtizedben a redempció következményeként átalakult a jászkun, s benne a kiskun települések társadalmi szerkezete. A redimált föld tulajdonosai teljesjogú redemptusok, a földnélküliek személyükben szabad, de politikai és gazdasági előjogok nélküli zsellérek lettek. A redempcióból csak bizonyos terheket vállalókból kialakult népes köztes réteget irredemptusoknak nevezték. A kiskunsági nemesek többsége birtoktalan armális nemes volt, akik redemptus birtokot szereztek. Nemesi birtok egyetlen kiskun településen sem volt. A nemesi birtokkal rendelkezők birtokai a Jászkun Kerületen kívül helyezkedtek el. Ne feledkezzünk meg arról a nagyszámú embercsoportról sem, amelynek tagjai csak munkavállalási céllal érkeztek, laktak a kiskun helységekben, ők voltak a commoransok. A társadalmi szerkezettel párhuzamosan formálódott és alakult a kiskun települések azonosságtudata. A redempció után felelevenedett etnikai tudat már nem azonos a középkorban külön népként, külön nyelvet beszélő kunok etnikai tudatával. E kunmagyar azonosságtudat tartalmát a redempció határozta meg. Az új identitás a külön népként megszerzett kiváltságok folytatásának, illetve ismételt elnyerésének tekintette a redempciót, benne összekapcsolták a jogfolytonosságot és az etnikai azonosságot. A XVIII. század végén mindazok kunnak számítanak akik jogutódként részesei a kun örökségnek, az autonómiának. Jogutódoknak elsődlegesen a redemptusok számítottak, de a szabadparaszti státus következtében a Kiskun Kerület nem redemptus lakosai is kun tudatúakká váltak. A különböző szintű önkormányzatok hatásköre a területi autonómia értelmében mindenkire vonatkozott aki a kerületeken belül élt, de a kerületekből elköltözött jászokra és kunokra, jászságiakra és kunságiakra nem. Ez az elv fordítva is igaznak bizonyult, akit bárhonnan a kerületekbe befogadtak, az magára vállalta azt a kötelezettséget, hogy az önkormányzat normáit elfogadja. Az újonnan beköltözők identitása az önkormányzatilag szabályozott, érvényesített táradalmi normák elfogadásával igazodott a helyhez 136
