Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)

Korreferátumok–Közlemények - Romsics Imre: Egy pásztorcsalád vándorlása a Kalocsai Sárközben

A közös legelők

Ez a terület volt Homokmégynek és szállásainak a külső legelője. Az 1856. március 6-án aláírt úrbéri egyességgel6 került a valamikori jobbágyság kezébe. Fölosztatlanul, közös legelőként használták egészen a kollektivizálásig. Különálló egységként irányították. A külső legelőket általában egy ökörcsorda, egy tehén vagy ünőcsorda és a lovak járták. Az Erzsébet napi (november 19.) beszorulás után március 1-ig a juhászok bérelhették ki. Ekkor kezdődött a legeltetési tilalom. Szent György napjáig (április 24.) nem mehetett állat a külső legelőkre és a paskumokra. A paskumok voltak a belső legelők, melyeket szintén közösen legeltettek a kollektivizálásig.

Két lényeges különbség volt a külső- és a belső legelők között, a legeltetés módjában és a legeltetési jogban. A belső legelőkön a naponta hazajáró állatok, a külső legelőkön a külterjesen - a XIX. századra ezt fokozatosan felváltotta a réti legeltetés - tartott tőke- és ritkán használt állatok jártak.7 8 A belső legelőkön a szállások minden lakója birtokolt kisebb-nagyobb legelőjogot. A külső legelőkön nem volt mindenkinek joga, sőt, itt más falvak lakói is tulajdonosok lehettek - a belső legelőkön nem.

Mindkét legelőn hasonlóan jegyezték a jogot. 48-adokra osztották a legelőt. 4/48-ad jelentett egy jogot, ami 1600 négyszögölnek felelt meg a belső legelőkön, 1000 négyszögölnek a külső legelőkön. Egy jogra egy számosállatot hajthattak ki, vagyis 1 db kétévesnél idősebb szarvasmarhát vagy lovat. Ráhajthattak 2 db kétévesnél fiatalabb nagyállatot vagy 4 db sertést. 2/48-adtól - fél jog - kisebb jogra nem emlékeznek. Erre 1 db borjú, csikó vagy 2 db sertés mehetett rá, s rugottnak nevezték.* A jog nélküli családok vásárolhattak attól, akinek kevesebb volt az állata, mint amennyit a legelőre hajthatott volna. A legeltetési jog egy évi díja 100-150 kg búza, ezt a legelőjog tulajdonosának fizették. Néhányan saját földön, pányván legeltettek.9 Ez nem volt elfogadott, így néha más községben béreltek legelőt. Az 1/48-adot Zárnak hívták, s ha valakinek darabjoga volt, akkor lábpénzX fizetett. Ebből a lábpénzből volt a társulat egyedüli bevétele.10 11

A Legeltetési Társulatot egy 10 tagú bizottság irányította, melynek két tisztség- viselője a pusztagazda11 és a pénztáros. Tizenegyedik tagja a pusztagazda volt. Külön Legeltetési Társulata volt az egyes szállások belső legelőinek, s külön-külön a külső legelőknek.12 1951-ben összevonták Homokmégyen az összes legelőt, s a szállások társulatai helyett megalakították a Homokmégyi Legeltetési Bizottságot. 9 tagú vezetőségét az elnök, pénztáros, gazdasági vezető és 6 tag alkotta.13 Ebben az időszakban

6 BÁRTH János 1975. 42.

7 Vö. BALOGH István 1959. 296.

8 A két évesnél fiatalabb állat neve rugóit, mivel a fiatal állat még ficánkol, rugdalódzik. A két évesnél öregebb állatot öregnek nevezték a kihajtási bárcán.

9 Kecelen még a disznók is pányván legeltek. Homokmégyen ezt nem tették meg.

10 A legelők gazdaságairól nem kívánok részleteiben szólni, hiszen azokról Bárth János már bővebben írt - BÁRTH János 1992. Ebben és a következő bekezdésben csak azokat az adatokat közlöm, melyekről Bárth János nem tett említést. Bárth János homokmégyi adatközlője, aki 1969-ben a két háború közötti időket idézte föl, úgy emlékezett, hogy két negyvennyolcadra, vagyis fél jogra egy sertést lehetett kihajtani - vö. BÁRTH János 1992. 165.

11 A terminológia régiségéről lásd BÁRTH János 1992. 164.

12 Az úrbéri egyezség után az alsómégyi és hillyei külső legelő egybetartozott, csak az 1920-as évek végén osztották ketté, s egy határárokkal választották el. A legeltetési társulatokról lásd még DELI Edit 1984.

13 A vezetők mindig homokmégyiek voltak, a 6 tag megoszlása pedig a következő: Alsómégyről és Hülyéről 2- 2 fő, Halomból és Mácsáról (Mácsai szállás) 1-1 fő.

112