Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták
36. Szent Péter és a szép lány No, Zsuzsika! Most elmesélek magának egy jó kis étvágygerjesztőt... Volt egyszer egy falu. Ebben a faluban volt egyetlen egy pap - mert nem nagy falu volt. A falu szélén, a puszta szélén volt egy nagylány. Arra nőtt fel ez a nagylány - gyönyörű szép lány volt... Olyat tessék elképzelni, mint egy festett Szűzanya. Nagyon jó nevelésű lány volt, a nagymamája nevelte, mert a szülei korán meghaltak. Ez a lány - ahogy a nagymamája nevelte - minden hónapban egyszer meggyónt, minden áldott nap bement a faluba szentmisét hallgatni, megáldozni. Hát, történt, hogy a faluba fiatal papot rendeltek. A fiatal papnak föltűnt ez a csinos szép lány, hogy mindennap megy, szentáldozáshoz járul. Hát, a papban is vér van, meg szeme van... Mindennap megáldoztatta a lányt. Eltelt két hónap, három hónap. Csak egy hónapban egyszer járult gyónáshoz a lány. A pap nagyon szeretett volna a lánnyal találkozni. Bement hozzá a harmadik hónapban a lány gyónni. Mondja, hogy mi őneki a bűne. Azt mondja neki a pap:- Hát, fiacskám — azt mondja -, én látom, hogy te nagyon szent életet élsz. Volt-e már nálad Szent Péter-i látogatás? Azt mondja a lány:- Énnálam nem volt...- Hát - azt mondja énnálam megjelent az éjjel Szent Péter. Azt mondta, hogy a te faludban van egy szép, szent életű lány. Azt az Úr Jézus kijelölte, hogy Szent Péter-i látogatást kell nála tartani. Hát, én most azért mondom neked fiacskám, hogy ma este eljön hozzád Szent Péter. Majd egy kicsit készüljél hozzá, hogy úgy fogadd már, mint egy mennyországi látogatót. Jól van... Köszönte szépen a nagylány. Meg is áldozott. A mise után gyorsan elszaladt a boltba. Bevásárolt a nagylány egy liter jó vörös bort meg szalagárét meg sütőport meg margarint, meg ami kellett sütni, mert Szent Péter jön estére. Hogy őt oszt rendesen meg tudja vendégelni. A lány, az kint lakott a puszta szélén, egyszál maga. De gyönyörű szép kis hajléka volt, bekerített udvara volt, szép és tiszta hajléka. Nem volt, aki szemeteljen, ő maga tartotta rendben. Mire kész volt már a sütkérezéssel a lány - volt sütemény meg csirkepörkölt meg tyúkhúsleves meg a bor is el volt készítve —, meg volt terítve az asztal. Most már csak őmagát kell rendbe hozni, hogyha jön Szent Péter, akkor ő is rendben legyen. Felöltözött szépen, de nem nagyon kellett annak öltözni, mert szép volt az úgy is. Alkonyodott már, egyszer jön hozzá egy idegen ember, egy szabadságos katona. Keresztül a nagy pusztán. Azt a tanyát tűzte ki a szabadságos katona, ahol éjjeli szállást kell kérni. Hát, kiment a lány, fogadta a katonát. Mondja a katona, hogy ő szabadságra jön, de már napok óta gyalogol, szeretne valahol éjjeli szállást kérni, ha kapna. Jószívű volt a lány, megsajnálta a katonát. Azt mondja: 94
