Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)

A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták

János felment a padlásra, elvagdosta, amivel le volt kötözve a szegély, felment a tetőre, oszt túrta lefelé, a finom jó nádfedeles házat...!

Gyorsan letúrta, mert erős ember volt... Az istállóról is meg a tanyáról is. Minden nád le volt túrva. Előre-hátra.

Jönnek kifelé - már messziről föltűnt a gazdának, hogy:- De érdekes a mi tanyánk, hékám! Hát csak a horogfák látszanak fent. A nád nem látszik. Hogy miért van az a horogfa?

... Mint amikor fölállítják a tetőt, és a cserepet nem tesznek rája...

Hát, már siettek is kifelé! Mikor kiérnek, látja a gazda meg a gazdasszony, hogy az összes nád le volt túrva, nincs egy szem nád a tetőkön.- Na, János, hát mit dolgoztál?- Hát, letúrtam már ezt a nádat a tetőről. A szomszédban is azt csinálták. Azt mondta gazduram, hogy amit a szomszéd csinál... És ez nem jól van?- Nem jól van...- De nem haragszik tán?- Hogy haragudnék, János? Dehogy haragszok!

Nahát, azután vagy két napig csinálták fölfelé, hogy újra megcsinálják a nádtetőt.

Meg is csinálták - szép lett megint!

Hanem jött egy nagyon esős nap - el kellene menni a piacra. Mert már ezt is el kellene adni, meg ezt is venni kellene. De az eső meg eseget.

Azt mondja a gazdasszony Jánosnak:- Hallod-e, János?! Ha idekinn hagynám ezt a kis gyereket, gondját tudnád-e ennek viselni?- Nagyon gazdasszony, nagyon...!- De főzzél is, mert biztos este jövünk haza. Főzzél - azt mondja - zöldséglevest. Egyféle is elég lesz. De zellert el ne felejts beletenni!

Mert nagyon szerette a gazdasszony a zöldséglevesbe a zellert.- Jól van, gazdasszony!- Meg Pistikát - azt mondja -, ha bepiszkolja magát, takarítsd ám ki!- Jól van, gazdasszony elmehet.

El is mentek.

Dél felé a János hozzáfogott főzni. Feltett egy nagy fazék levest. Beletett hagymát, gyökeret, sárgarépát — rotyogtatta. Beletette már a tésztát is. Egyszer eszébe jut:- A zeller! Az anyja istállóját!

Azt nem tette bele, zellert.

Volt egy nagyon szép kis sárga, tarka szobakutya, a gazdasszonyáknak. Azt meg úgy hívták, hogy Zeller.

Elkapta János a szobakutyát, beletette a fazékba, oszt letakarta fedővel.

No, megfőtt a zöldségleves... De Jánosnak eddig eszébe sem volt a Pistika.

Hanem akkor:- Hújj, az anyja úristenit! Még Pistikát is ki kell takarítanom, mert már biztos bekakilt.

Bemegy a házba... Hát, a gyerek össze van fetrengve... a saját piszkában.- Te jóisten!

90