Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)

A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták

május végén felfogadta Pista gazda munkásnak, hogy majd ezzel is dolgoztat, majd elzavarja ezt is.

Sikerült is a Jánosnak elszegődni Pista gazdához.- Mi lesz a fizetés?- Hát, fizetésről ne beszéljünk! Három nap lesz az esztendő, akkorára megösmerjük egymást. De amelyikünk hamarébb megharagszik, annak a másik levághatja az orrát. Ha meg nem találna megharagudni, akkor ha megszólal a kakukk, akkor lejárt az esztendő, János!- Jól van, gazduram.

Kiment a János. Elmagyarázta neki a gazda, hogy mit kell megcsinálni. Nagyon jó három lova van az öregnek, tehenei, disznai. De pásztor nem volt, meg nem is olyan sok jószág volt az, hogy az akolban ne férjen. Volt huszonöt birkája. Nagyon szépek voltak. Kimondottan nagy fajta birkák. Fecskepofájúak, nagy tejes fajta birkák.

Hát, nézi János.- Ezeket kell megetetni, megitatni - mondja a gazda. - Oszt hogyha végzői vagy végzünk, akkor megyünk ki kapálni.- Jól van, gazduram!

Meglettek este. A gazda mutatott mindent, meg hát csinálta ő is. Elvégeztek. Az istállóban volt egy-két prices, amire föl lehetett feküdni.- Itt van, János, a prices. Elvégeztünk, lefekhetsz!

Ilyen időtájban, május végén... De vacsoráról nem szólt. Hát János meg, erős fiatalember, az megéhezett. Hát, nem hívta vacsorázni.- Na - gondolta János -, jól kezdődik már!

De nem bírt elaludni a János. Hanem úgy félig-meddig nyitva hagyta az istállóajtót. Az istállóajtóból el lehetett látni a házajtóig. Mert külön épület volt a tanya meg az istálló.

János csak kukucskált kifelé, hogy mi van itt az éjszakában... Már jó sötét volt, mikor látja, hogy megy a gazda a padláshoz. A padlásajtónál létra volt. Fölmegy a gazda a padláslétrán, hóna alatt lehoz egy egész nagy házi kenyeret meg egy darab szalonnát is, a kezében.- Na - gondolta János -, csak a létrát el ne vigye. Mert akkor lesz énnekem vacsorám!

Úgy is lett. Odafont megvacsoráztak. Akkor elfüjták a lámpát.

János meg elsompolydált a létrához, felment a padlásra. Egy szál gyufával szétnézett... Volt olyan kenyeres polc a padláson felkötve, a tető alá, volt rajta három kenyér. De jó puhák voltak, nem rég süthette azokat a gazdasszony. Szintén három oldal szalonna volt a szelemenre felakasztva. Nagy disznó volt... Jánosnak meg nagyon jó bicskája volt. Egy fél oldalszalonnát lehasított, egy kenyeret a hóna alá vett. Le a padlásról!

Azt mondja:- Nem éhezek én, ne féljetek! Az anyjátok erre-arra...! - ezt csak úgy magának mondta.

Bement az istállóba. Nagyon szerette a szalonnát, de akkora falatot elbírt nyelni, mint kenyeret. Jó nagy darab kenyeret megevett... Jó nagy darab szalonnát...

87