Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták
lovat - az asszony nem ment ki a koma meg a sötétben elillant. Az asszony meg átöltözött vissza a hétköznapos ruhába, fölült a kispadkára, oszt szundikált. Elrakta az ételt! Nagyon jó helyre... Szegény Péter meg mindent lesett a sarokban. Mindent tudott, hogy a leves hova ment: a leves fölment a kemence fölé, a pörkölt meg a lerbe, a rétes a kemencenyakon, a bor az ágy alá. Olyan berakott sparhelt volt, ott meg volt egy nagy lábas tarhonyaleves. Vagy jobban mondva: kemény levestarhonya vagy kemény- tarhonyaleves. Hát, az öreg csapkodja befele a lovakat az istállóba. Káromkodik, szidja az esőt, kötözi meg a lovakat, teszi oda az abrakot. Szegény Péter mind hallotta a padláson. Kaptak a lovak abrakot, ropogtatták a jászolban. A gazdasszony nem jött ki. Becammog a gazda, de még ahogy cuppogott a sárba, azt is hallotta Szegény Péter.- Jó estét!- Jó estét! - mondja az asszony - Hol a fenébe voltál ilyen sokáig?! Mondja oszt a gazda:- Nem olyan sok volt már, oszt nem akartam otthagyni... Kiszántottam, azért jött rám az este.- A fene egye meg a dolgodat! - mondja az asszony.- Hát, oszt hogy bírtál lenni éhen?- Hát, már jó éhes vagyok...- Van itt - azt mondja - egy kis tarhonya, de már megkeményedett... Egyék! Az ember elvitte a lábas tarhonyalevest, szedett belőle, oszt eszegette. Azt a kemény-tarhonyát. Akkor jut eszébe, az asszonynak, hogy azt mondja hogy:- Van itt egy vándor, szállást kért éjszakára. Fölküldtem a padlásra. Ott alhat, ha akar... Azt mondja az ember:- Milyen vándor?- Fene tudja... Táska van a nyakában, tarisznya...- Eredj már ki, szóljál őneki, hátha fenn van még. Hátha a vándorember mindentudó... Akkor az asszony felszól a padlásra:- Jöjjön le! Nem szólt Szegény Péter. Megint szól:- Jöjjön le! Miért nem jön be? A harmadik fölkiáltásra odamegy Szegény Péter.- Itt az uram! Jöjjön kend le, beszélni szeretne magával! Lejött. Oszt garádicsos volt a lejárat. Lejön oszt Szegény Péter, hozza a táskáját meg a sétabotját. Beköszön:- Jó estét!- Jó estét! - mondta a gazda szívélyesen. 71
