Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták
A szegényember meg még szívélyesebben köszöngetett. — Na jöjjön - azt mondja jöjjön velem vacsorázni. Éhes-e kend? — Éhes ám! Nem ettem én tegnap se! — Jöjjön kend, fogadja el! Egy kis tarhonyát főzött az asszony. Szegény Péter tudta, hogy főtt ott más is, nemcsak tarhonya. Hát, oszt odament az asztalhoz, betette az asztal alá a táskáját meg a botját is. Eszegették a tarhonyalevest. Meg beszélgettek volna, de hát, mint a magyar ember, nem nagyon beszél, amíg eszik. Egyszer Szegény Péter megunta enni a tarhonyalevest, mert sótlan is volt, meg mivel tudta, hogy van más is - így nem esett neki jól. Fogta a sétabotját Szegény Péter, osztan az asztal alatt megkopogtatta a lóbőrt. Kicsit kopogtatta a száraz lóbőrt. Azt mondja: — Hallja ezt, gazduram? — Hallom! - azt mondja a szegényember. — Hallja, gazduram, mit mond ez a lóbőr? — Nem hallom... — A lóbőr azt mondja, hogy rossz a tarhonyaleves, van a kemence felett jó tyúkhúsleves... Együk azt! Azt mondja a gazda a feleségének: — Igaz-e, asszony? — Igaz... — Hozd már le, mi van abban... Kénytelen volt az asszony levenni a jó tyúkhúslevest. Oszt ették azt. Jó volt, de mikor már azzal is meglettek, egy-egy jó tányérral, megint kopogtatja Szegény Péter a lóbőrt. Azt mondja: — Hallja, gazduram, mit mond az a lóbőr? — Mit mond? — Ne együnk már mink a levest, van a lerben finom jó tyúkhúspaprikás. Együk azt! — Igaz ez, asszony? — Igaz. Hát, mit ad isten, ott volt a lábasban a tyúkhúspörkölt. Aztán ették azt. A gazda felvett egy nagy pohár vizet. Szegény Péter is felvette, de nem ivott. Megkopogtatja a lóbőrt az asztal alatt. — Hallja, gazduram, mit mond a lóbőr? — Mit mond, szegényember? — Azt mondja, hogy ne igyuk mink ezt a rossz vizet, van ott az ágy vége alatt piros bor. Igyuk azt! — Igaz ez, asszony? — Igaz. Hát, odavitte az asszony a piros bort. Akkor, mikor már azzal is elteltek, megint megkopogtatja a szegényember a lóbőrt. — Hallja, gazduram, mit mond ez a lóbőr? — Mit, szegényember? 72
