Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 2. Tündérmesék
két öreg ember, oszt Aladdint szemelték ki maguknak, hogy ők azt elviszik. Hát, a két öreg tudta, hogy hová akarnak menni, de Aladdin nem. Mondták az emberek a gyereknek hogy:- Gyere, fiam! Elviszünk! Jó helyre viszünk, gyere velünk! De Aladdin nem ment ám! Azt mondta, hogy ő nem mén, mert édesanyám akkor nem fogad. Félt az anyjától a gyerek.- Hát, hol lakik az anyád? Aladdin oszt elvezette az anyjához a két embert. Aztán ott megbeszélték az Aladdin anyukájával, hogy elviszik az Aladdint, osztan úriembert nevelnek belőle. Magyarázták, hazudozták, hogy mi lesz, hogy lesz... Szegény öregasszony beleegyezett, hogy ha a kisfia úr lesz, akkor ő nem bánja, elengedte. Elvitte a két ember! De ez a két ember valóságos varázsló, boszorkányos valamik voltak ! Vitték Aladint, vitték... erdőn, mezőn, vízen át... pusztákon keresztül. A pusztákon meg szilaj bikák veszekedtek meg mörmöltek. De sötétedett... Olyan úttalan utakon vitték, hogy azon visszatérni nem létezik...! Mindenen keresztül... Beértek egy erdőbe. A tisztáson találtak egy vasajtót. Olyan vasajtó volt, hogy föl lehetett nyitni, de csak akkor, hogyha fölolvasztották rajta a szurkot, mert szurokkal le volt öntve. Oszt a szurkot föl kellett olvasztani, oszt úgy nyílt föl az ajtó. Hát, elkezdték szedni az erdőben a száraz gallyat, hogy a szurkot fölolvasszák a vasajtón. Aladdin is szedte volna, mert hát mondták neki is, hogy szedje a gallyat, mert az ajtót föl kell nyitni. Aladdin akkor oszt már látta, hogy nem jó helyen jár ő... Meg akart szökni a két embertől. Nekivágott az erdőnek, futott, de bizony az emberek elcsípték a frakcsikját... visszavitték!- Nem úgy van már, ahogy most itt te akarod! Hanem, ahogy mink! Szedjed csak a gallyat! Szedte is Aladdin, de mindig sírdogált, félt nagyon... Már most este van... ez a két ember ösmeretlen... a vasajtót fölolvasztani - végig gondolta, hogy ennek nem lesz jó vége... No, de azért csak fölolvadt a szurok. Az ajtó nem olvadt el, csak a szurok... Fölnyitották az ajtót, a csapóajtót. Azon egy keskeny kis gyalogút vezetett a föld alá, a földbe. Leküldték Aladdint, hogy:- Eredj le, fiam! Mert ők nem fértek le. Olyan keskeny volt a nyílás, ember nem fért le rajta. A gyereket küldték:- Eredj le, ameddig bírsz.... ott találsz egy oltárt, templomi oltárt. Az oltáron van egy gyűrű, egy tálcán, azt fölhúzod az ujjadra, oszt az oltár mögött van egy rozsdás viharlámpa. Azt a viharlámpát fölhozod, oszt minél elébb gyere vissza! Majd mink itt megvárunk, oszt mikor megjössz, akkor megyünk tovább. De amikor Aladdin megy lefelé, néz lefelé, akkor egyre világosabb, világosabb volt odalenn. Villanyfény volt. Nem kellett menni, csak vagy tíz-tizenkét lépcsőn. Ott már 39
