Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 2. Tündérmesék
egy gyönyörű teremben találta magát Aladdin. Ki volt villannyal világítva az a terem: gyönyörű szép, tiszta templomi oltárterítő, gyertyatartó, egy tálcán meg nagyon, de nagyon szép mindenféle aranyalma, aranykörte, aranyszilva, cseresznye... a legszebb! De ez mind aranyból volt, a saját gyümölcs színében. Tündöklő volt! No, megtalálta Aladdin a gyűrűt, megtalálta a lámpát, de a foga nagyon fájt neki a gyümölcsre... Nem mondták neki, hogy azt is hozzon. Hanem Aladdin telerakta a nadrágzsebet, kabátzsebet ezekkel a különös szép gyümölcsökkel. Megy oszt fölfelé Aladdin, de annyira szorult a gyerek, mivel tele volt a zsebe a kemény gyümölcsökkel, mind a saját nadrágjában, hogy fészkelődni kellett, hogy föl bírjon a keskeny lépcsőn jönni. A két embernek meg biztos szabott ideje volt, de nem győzték Aladdint várni. Rácsapták a vasajtót, oszt otthagyták. Mikor Aladdin fölcurikkolja magát az ajtóig, megakad a feje a vasajtón. Akkor oszt meg volt ám ijedve, hogy őrá rácsukták az ajtót. De az olyan nehéz volt, hogy meg se bírta volna mozdítani. Hát, akkor elkezdett ordítani, kiabálni, hogy őtet engedjék föl, őtet engedjék föl...! De ott se lent, se fent hang nem volt másnak, csak az övé. Hát, elhatározta Aladdin, hogy ő meghal, ő biztos meghal. Rítt, akkor már utóbb a gyümölcsökből is kiszedett, oszt ledobálta, mert nem fért tőlük, nem bírt mozogni. No, de azért mindet nem dobálta vissza. Hanem, ahogy sírdogált, ott a szemét majdnem kisírta Aladdin. Tördelte a kezét... A gyűrű meg fenn volt az ujján. Ez a gyűrű - varázsgyűrű ! Ahogy megdörgölte a gyűrűt, egy fehér ember ott állt előtte. Azt kérdezte a nagy fehér ember, hogy:- Mit kívánsz? Hát, Aladdin úgy megijedt, hogy összeesett. Egy szót se szólt. A nagy ember meg - nem kívánt semmit Aladdin - eltűnt. Hát, gondolkozik Aladdin, hogy hogy lehet ez, mint lehet ez, ki volt ez, mi volt ez - megint csak sír. Megint megdörgölte a gyűrűt. Akkor már nem ijedt meg a nagy embertől. Az megint azt kérdezte hogy:- Mit kívánsz? Aladdin azt mondta, hogy:- Vigyél engem haza! De a viharlámpát is fogta Aladdin. Nem tette le. Hát, sitty-sutty, abban a pillanatban senki se látott senkit... a fehér ember Aladdint otthon teremtette az anyjánál.- Hát, hol voltál fiam? - kérdi az anyja tőle. Hát, Aladdin oszt amit tudott, elmondott az anyjának. Meg hogy, főleg, hol járt... hogy járt az emberekkel, hogy őtet cserbenhagyták. Kirakta a gyümölcsöket az asztalra. Az asszony bámulta, hogy még ilyen szépet nem látott életében... nem hallott ilyen gyönyörű gyümölcsről... De mind aranyból volt! A gyűrűt Aladdin letette, nem használta. A viharlámpát az öregasszony betette a sublót mögé. Hanem oszt Aladdin jó gyerekké vált ez után a kirándulás után meg félelem után. Meggyónt Aladdin, járta az iskolát ezután. 40
