Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
Függelék. A Kasuba Kis Miklós című mese fonetikus lejegyzése
baráttyukat már tönkretette. Elkésztek fahajból kötelet fonni. Ez a három favágó ember. A fa belsejéből csavarták ak kötelét. Ojan hosszú kötelét csavartak, hogy a gunyhóba alik fért be a tekércs. — Hát, valakinek le kéll ménni, de ki mén le? Hát, ki ménnyen le? Hát Kasuba Kis Miklós vót a legbátrabb. — Kösseték — asz monygya — a derekamra éty kötelét. Oszt af fábó csinátak kötelét. — Addig engéggyeték lefele, mígcsak még nem rázom a kötelét. Ha mégrázom, akkó húzzatok fő. Engédte a két favágó lefelé a kötelét. Kasuba Kis Miklós még farral mént lefelé. De má annyi kötél elfogyott, hogy alig maratt. Már alig van kötél, de még Kasuba Kis Miklós nem rázza a kötelét. Mikó elfogyott a kötél, a két favágó nem tutta, mics csinájjon... Elszalajtották a kötelet, belécsusszant a kötél is. Kasuba Kis Miklós meg mént, mént, keresztül af főitekén. Mént le af fődnek at túlsó végére. Amikor láttya Kis Miklós, hogy má virrad, virrad, virrad, akkó fejjött af fődnek at túlsó szélén. Gyönyörűjén sütött a nap. Tiszta az ég. Énekéinek a madarak. Cséngettyűzne a guják. A gujákon van cséngő. Lepottyant ott is Kasuba Kis Miklós. Nézélődik: — Úristen, ez égy gyönyörű világ! De ojan szép vót, tele vadvirággal. A legelőn egy nagyon nagy csapat tehén. Akkó Kasuba Kis Miklós összeszétte magát, odament a csordásho, gujásho. Kérdeszte Kasuba Kis Miklós, hogy: — Kijé ez a guja? — Hát, ez a hétfejű sárkányé! — Hát a hétfejű sárkány hol lakik? — Ahul a! Öcs csillog a vára! De az ojan messze vót, hocs csak épp af főd színén láccott, hogy valami csillog. Kakaslábon forgó vár vót. De aranybú vót a tetéje. Oszt a napsugárba csillogott. — Hát, ki lakik abba? — Hát, abba lakik a hétfejű sárkány, de az nincs ithon. Az nappal mindig oda van. Van neki egy gyönyörű szép felesége. Ászt is úgy rabolta. Af fődnek a másik felérő hoszta valahonnan. A pásztor énnyit tudott. Kasuba Kis Miklós elmén, főkerési ászt av várat. A pásztor ászt monygya neki, hogy: — Né tégye, barátom, mert a hétfejű sárkány magát levágja! Hát, ő nem bánnya, őneki már úgyis odavan az élete, a jövője. O elmén, főkeresi őt. El is indult Kasuba Kis Miklós a tarisznyájával. Gyönyörű szép idő vót. Mént, ballagott a gyönyörű szép mezőkön, mer ot pusztaság vót mindén. 219
