Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)

Függelék. A Kasuba Kis Miklós című mese fonetikus lejegyzése

benne. A komát lévákta af fődre, a hasára tette af forró bográcsot. Annak ot szépen kisüt a hasa, a sárkány még megette a fordítót kását egymaga. Jól lakott. Visszament af fődbe, az ember még ot vót halva. Akkorára mékhalt.

Nem szólt sénki sé af favágókhó. Csak nézik a Napot, csak nézik a Napot, hogy nem szól a koma.

— Mi baja léhét? Mi baja léhet?

Beméntek. Hát, uramisten, ot tanáljják az embért. Mégvan halva, kisült a hasa, üres a bogrács.

Nézik, nézik hogy mi van vele... Hát, nem tuggyák.

Ettek valamit, ami vót.

Másnap megin vákták af fát. Megin dél felé jár az idő... be kéne ménni főzni... Hát ki ménnyen?

Mégin a legöregebnek monták:

— Ménnyé be, ősz főzzél

— Mit főzzek?

— Forditot kását!

Mert az nagyon finom eledel vót.

Ugyanúgy járt, mint a tegnapi. Mikó szólni akart a cimborájinak, akkó megynyílt af főd, kigyött a kis fehér embér. Főthő vákta, a hasára tette af forró kását, ősz mégétte.

Mégin nem lett ebéd. De a sárkány visszamént megint a lukba.

Harmadnap is, mégin, főzni kölléne!

— Ki ménnyen le? Ki ménnyen le?

Már csak hároman vótak. Már csak háromas széméj vót.

Asz monygya Kasuba Kis Miklós, hogy na majd ő bemégy. Majd ő főz.

De Kasuba Kis Miklós erős is vót nagyon, mék szemfüles. Rózsa Sándorho hasonlíthatnám. Mindent észrevétt, a lekkissebb neszt is.

Mékfőtt af fordítót kása. Kasuba Kis Miklós rnindík figyelte, hogy it valakinek lénni köll, it valakinek gyünni köll... A két embért csak valaki tétté tönkre.

Hát, étyszer mozdul af főd, bújik ám kifele as sárkány... Kasuba Kis Miklós odamént, kiemélte a szakálláná fogva, főthő vákta, hasára tette ab bográcsot. Feszélgétt ott as sárkány.

Nem bírt ám főkeni!

Kiszólt Kasuba Kis Miklós, hogy:

— Gyertek!

Láttyák ám a nagy jellemet, fekszik valaki af fődön, de az nem közéjük való. Ez vót as sárkányoknak az apja. Ez úgy gyütt fel a fődnek a túlsó végiről. Félgyütt ide kását enni.

Asztán mégétték ak kását. De a luk tátongott. Az nem tömődöt be. Hát, nézegetik, nézegetik — a holtesteket kidobálták.

— Hát, mi lehet itt? Honnan gyün ez? — tanakszik a három embér.

— Hát, ászt mék kell nézni, ha az ég a főddel összéhajlik, akkor is!

Ok ennék végire járnak, hogy honnan gyütt ez a kis erős embér, aki az ő két

218