Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
Függelék. A Kasuba Kis Miklós című mese fonetikus lejegyzése
FÜGGELÉK A Kasuba Kis Miklós című mese fonetikus lejegyzése Hát, étyszer vót éty kisszerű ember. Nem nagy termetű vót. De ojan erős vót, hogy kimagyarászhatatlan. A kisujjával mékfogott az erdőbe éty hatalmas töltyfát és kiemelte tuskóstú. Ez vót a Kasuba Kis Miklós. Nem nagyon tanát munkát. De az erdőírtást, ászt hallotta. Hallotta, hogy írtyák az erdőt. Hát, kiballagott Kasuba Kis Miklós éty fejszével a vállán, főkerési az erdőírtókat, hotyha őt oda béveszik, akkó ő segít nekik. Mékkereste a brigádot, nem nagy brigád vót: négy vagy öt embér dógozott. Az erdőt vákták. — Hát, nagyon szégény vagyok. Ha lehet, végyeték be a brigádba! — Jól van, komám! Hát, ha bírod akkó csinád! Hát, oszt vákta Kasuba Kis Miklós af fát... Az erdőbe még vót egy ijen csőszkunyhó, amibe beléhetétt ménni a vihar elől, még ott léhetétt főzni. A munkások őkmaguknak fősztek, aki akart. Odaért az idő, hogy máj dél lessz, hát ki megy bé főzni? — Hát, ki mégy bé? — Hát ménnyen bé a legidőssebb. — Mit főzzek? — kérdi a legidőssebb. — Főzzé fordítót kását! Köleskását. A köles még vót hántóva. Akkó alá szalonnazsírt téttek, apróra vágott krumplit. Ősz mikó má a krumpli is éty kicsit még vót dinsztelve, rátették a kását, mékpirították éty picit, ősz rá a vizet, sót bele, ősz szalonnazsíron főzték a fordítót kását. Vízzel. Ászt úty kéllétt mékfőzni, hogy az mékforduljjon a bográcsba. A tetéje is piros légyén, még az ajja is. Addig kéllétt főzni, míg még léhetét fordítani. Ez vót a fordítót kása. Ez vót éty finom eledel! Zsíros kása... Bemént a legidősebb embér főzni. — Na, ha kész léssz, akkó majd kiabász, oszt ebédélünk. Jó sokat főzött a favágó, hogy elég légyén, mer most éggyei többen vannak... Jóllakjon minden ember. Mékfőtt a fordítót kása. Vót ott égy katlanféle, égy bérakot katlan. Mekfőtt ak kása, éppen indút a koma, hogy mosmá szól a barátainak, hogy mosmá levészi a tűzrű, oszt itt az udvar közepén mégészik. Mer régen úgy éttek az embérék, hoty körbeűték a bográcsot, úty kanalaztak. Hát, mikó elkészűt a főszakács, a gunyhó közepén af főd kétfelé nyílt, kibújt af fődbű éty kis fehér, szőrős, szakállas ember, elkapta af favágót, elkapta a szakállát, meg vákta af fődhö a szégényémbert. Ami kibújt af fődbő, éty sárkány vót. Sárkányerő vót 217
