Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
Jegyzetek a mesékhez
Például a Koplaló Mátyás meseformulái: kezdő 1. elmondás: „Egyszer volt, hol nem volt, volt hallgatta, egyszer egy szegényember.” 2. elmondás: „Hát, volt egyszer egy szegényfolytassa, ember.” záró „Ez a mese eddig volt, aki boldog legyen! „Én így tudtam. Mostmár aki jobban tudja.” Mesekezdő formulák: „Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon túl volt... A korpakazlakon innen volt, az üveghegyeken túl volt...” „Egyszer volt, hajdanában, egy szegény asszony.” Átvezető formulák: „Mentek, mentek, mendegéltek...” „No, megyek-megyek, megyek az erdőben, mendegélek...” „De hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem...” Mesezáró formulák: „Ez a mese eddig volt, az ülepem tele volt, aki nem hiszi, szívja ki...” „Ez a mese eddig volt, az ülepük tele volt. Aki nem hiszi, az issza ki, ami bennük volt.” „Olyan lakodalmat csaptak [____]. Táncoltak, mulattak, dióhajba keveredtek, a Tiszán leereszkedtek. Még tán most is mulatnak, ha meg nem haltak...” „Ez a mese eddig volt! Aki nem hiszi, hogy volt - járjon utána!” „Egyszer volt egy ember, szakálla volt kender. A szakállát izgette-mozgatta - bolond, aki hallgatta!” „Ez a mese eddig volt, aki hallgatta, boldog legyen! „Na, úgy láttam, mint most...” Meseközi formulák: „Hát, ezt meg kell nézni, ha az ég a földdel összeér, akkor is!” „Felséges királyom! Életem-halálom kezedbe ajánlom...” „Elköszönt az ajtófélfától...” A részleges szerkesztettség szintén az élőbeszéd jellemzője, melynek során az alany vagy az állítmány nincs belefogalmazva a mondatba. Az ige elhagyásával a cselekvés dinamizmusát érzékelteti a mesélő: „Utána a bivaly bika Misinek!” „Leütöttek róla két abroncsot, kivették a végét, engem beledobtak, vissza a végét, rá az abroncsot, oszt kigurítottak onnan...” „A kecske addig ugrált a jászolban, hogy elszakadt a kötél. Ki a kecske a sötétbe!” Az elbeszélés során gyakori a különböző idősíkok váltása. A mesélő a múlt idejű cselekvést, történést gyakorta jelen idvővel ábrázolja, mellyel a képszerűséget, a láttatás erejét fokozza: „Hát, egyszer mozdul a föld...! Bújik ám kifele a sárkány...” Tipikus eset az, amikor a mesélő a múltbeli események múlt idejű elbeszélése után a párbeszédet jelen idejű igével vezeti be, mivel a párbeszédet jelen idejűnek érzi: 200
