Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
Jegyzetek a mesékhez
„Vitték a faluban a fél zsák diót. Azt mondja a sógor a gyereknek:- Hallod-e, fiam?” Ugyancsak múlt időről vált jelenre a mesélő, amikor gyors történést akar láttatni, elképzeltetni: „Hát, mikor már ötven-hatvan méterre jött a bivaly... zuhog...! Mert kövér volt ám! Misi hátranéz, látja, jön a bivaly bika...” A mesemondó az ismétlés eszközével nyomatékosítja mondanivalóját, s a történés folyamatosságát vagy lassúságát is érzékelteti: „Összebeszéltek a falu vezetői, hogy bírót kell választani, bírót kell választani...” „Osztan nagyon szegényül éltek, nagyon szegényül éltek...” „Hát, mentek együtt. Addig mentek, mentek, mentek-mentek, hogy rájuk esteledett...” „Oszt ez a János mindig az ökrökkel szántott, szántott...” Rokonértelmű szavak felsorolásával is lassíthatja a tempót: „Ballagott a gyerek hazafelé, ballagászott, bandukolt.” Az elbeszlő és párbeszédes részekkel szemben a leírás a magyar népmeséknek nem épp a legjellemzőbb vonása. Seres József azonban igen kedveli a leíró részek alkalmazását, a képszerűséget fokozva: „Ott már egy gyönyörű teremben találta magát Aladdin. Ki volt villannyal világítva a terem. Gyönyörű szép, tiszta templomi oltárterítő, gyertyatartó, egy tálcán meg nagyon de nagyon szép mindenféle aranyalma, aranykörte, aranyszilva, cseresznye... a legszebb! De ez mind aranyból volt, a saját gyümölcs színében. Tündöklő volt!” „Gyönyörűen sütött a nap. Tiszta az ég. Énekelnek a madarak. Csengettyűznek a gulyák...” „Vitték Aladdint, vitték... Erdőn, mezőn, vízen át... pusztákon keresztül. A pusztákon meg szilaj bikák veszekedtek meg mörmöltek. De sötétedett... Olyan úttalan utakon vitték, hogy azon visszatérni nem létezik...! Mindenen keresztül...” Igyekszik szemléletessé tenni, elképzeltetni a hallgatókkal a szereplőket: „Árván nőtt fel ez a nagylány. Gyönyörű szép volt... Olyat tessék elképzelni, mint egy festett Szűzanya!” Seres József a meséket nemcsak a mesemondó, hanem a gazda szemével nézve mondja. Még a tündérmesékben is találkozunk olyan kitérőkkel, melyekben minél jobban igyekszik elképzeltetni a gazdálkodással kapcsolatos dolgokat, ez által is erősítve a mesék valósághoz való kötődését, hitelességét: „Hát, hogy a sas el ne vigye a csirkéket, szépen farkashurokra minden kis csirkét összekötözünk zsákvarró cérnával... oszt hozzá az anyjukhoz....” „No, ennek a bárónak is volt még... de egy különb csődöre. Magyarországon lovakat nem is hágattak ezzel a különös szép csődörrel, külföldről hozták azt meg a különleges kancákat. Mindig volt annyi hogy a külföldi kancák ellepték a csődört.” „A köles meg volt hántolva. Akkor alá szalonnazsírt tettek apróra vágott krumplit. Oszt mikor már a krumpli is egy kicsit meg volt dinsztelve, rátették a kását, oszt rá a vizet, sót bele, oszt megpirították egy picit...” „Volt huszonöt birkája. Nagyon szépek voltak. Kimondottan nagy fajta birkák. 201
