Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 1. Állatmesék
Hát, úgy is lett: a kis sün begurult, a kecskének a hátán guringált. A kecske csak kapálózott, nem bírta ám el a sündisznót. Egyszer csak kiugrott a kecske. Ott a róka elkapta, a kakas kivájta a szemét, a tyúk a másikat, a nyúl úgy orrba vágta a kecskét, hogy hanyatt esett. Akkor oszt nem kellett egyéb, neki álltak: a róka gyorsan megnyúzta, a többiek meg csipegették a húsát. Jóllaktak, ahogy csak bírtak. Még tán most is ott mulatnak, ha csak meg nem haltak... Ez a mese eddig volt! * 2. A tücsök és a hangya A tücsök megéhezett a télen. Elment a hangyához, hogy:- Adjál enni, mert meghalok éhen. A hangya azt mondta neki [a mesemondó nevet ], hogy:- A nyáron muzsikáltál, most meg táncolj! Ez arra való figyelmeztetés, hogy nyáron kell dolgozni, télen meg felélvezni, ami a nyáron termett. * 3. A kismalac és a farkas Hát, volt a világon egy nagyon szegény ember. Ez olyan szegény ember volt, hogy a kabátján akkora lukak voltak, hogy az embernek az ökle belefért. Tél volt. De az embernek nem volt mit enni. Olyan szegény volt, hogy az egerek a kabátját rágták szét, mást nem találtak. Egy rossz zsákot a hóna alá vett a szegény ember. Úgy hívták az embert, hogy György. Hát, legelsőbb is kiment az állatpiacra, disznópiacra. Nagyon hideg szél fújt, mindenki össze volt húzódva. A szegény ember a nagy kabátot hiába húzta fel: minél jobban húzta, annál nagyobb luk lett rajta. Fázott a Gyurka bácsi is. De nagyon rossz piac volt: nem volt vevő, csak árulós. Egy gazda megkérdezte a szegény embertől: 19
