Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
Jegyzetek a mesékhez
Seres József legjobban a hosszú meséket szerette, a „gyerekeknek való” meséket. Legkedvesebb meséje a Kasuba Kis Miklós című mese volt. Ortutay Gyula két fő mesemondó típust különít el. A reproduktív mesemondó — vagy a jó memóriájának vagy a többszöri mesehallgatásnak köszönhetően — szinte szó szerinti szöveghűséggel meséli tovább, hagyományozza az alkotást. Az alkotó mesemondó ezzel szemben változtat a szövegen: hozzátold vagy elvesz belőle, egyéni ízlésének, stílusának megfelelően újjá alkotja a mesét — a mese alapvető tartalmi sajátosságai természetesen megmaradnak.2 A reproduktív mesemondók többsége csak néhány mesét ismer az előadás szintjén. Az alkotó típusú mesemondók repertoárja sokkal gazdagabb az előzőeknél. A prózával szemben a népi líra alkotásai, a népdalok vagy a lírai-drámai népballadák a népmeséknél sokkal kötötteb formában hagyományozódnak, hiszen rövid, verses alkotásokat könnyebb megjegyezni, megtanulni. Stilisztikai elemzésük is egyszerűbb, kevesebb egyéni jegyet hordoznak magukon. Egy-egy alkotó típusú mesemondó repertoárjának stilisztikai elemzése valamivel bonyolultabb feladat. Sajnos, viszonylag kevés, a lejegyzés szempontjából hitelesnek nevezhető meserepertoárral rendelkezik az eddigi kutatás. A múlt századi gyűjtésekben, századunk első felében is megfigyelhető volt az, hogy a néprajzi gyűjtők nem törekedtek a népmesék szószerinti lejegyzésére. A népmeséket sok esetben átstilizáltan adták közre, s így épp a mese élőbeszéd jellegére jellemző sajátosságok tűntek el. Ma már minden technikai eszköz rendelkezésre áll ahhoz, hogy a népmeséket megörökítsük, s a hitelesen lejegyzett alkotásukat a népi élőbeszéd stiláris sajátosságai szerint elemezhessük. Seres József elbeszélő stílusának legfőbb formai sajátossága az átképzeléses előadásmód, azaz a szabad függő beszéd alkalmazása. A szabad függő beszéd a mindennapi beszéd, a népnyelv jellemző grammatikai formája. Nem véletlenül nevezi ezt a jelenséget Herczeg Gyula a népies stílus alapvető kellékének a szépirodalomban.3 A szabad függő beszéd legfőbb ismertetőjele az eseménymondás kétsíkúsága, melynek során az elbeszélő folyamatos előadása helyenként megzökken, mintha már nem is a mesemondó beszélne, hanem egy-egy szereplő ki nem mondott gondolatai elevenednek meg. Az élőbeszéd sajátossága ez, melynek során nemcsak egy-egy szereplő, hanem magának a kollektívának a hangján is megszólalhat az elbeszélő. A communis opinio a szabad függő beszéd sajátos változata, melyben nem az elbeszélés valamelyik szereplője beszél, hanem egy közelebbről meg nem határozható személy. Olyan, mintha a háttérből figyelő hallgatók, nézők nyilatkoznának, kommentálnák a dolgokat.4 A népmese eredendően az élőbeszéd műfaja, így a függő beszéd nehézkességével szemben mint egyszerű közlési formát szívesen alkalmazzák a mesemondók. Az átképzeléses előadásmódot ösztönösen alkalmazzák a mesélők, hiszen az elbeszélés során gyakran kell belebújniuk egyik-másik szereplő bőrébe — s ezt igyekeznek hatásosan kifejezésre is juttatni. 198
