Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 15. Saját költésű mese
kislányra. Édesanyám bevitte, de a kislány elkezdett sírni. Bevitte, ordított, fetrengett. Csak sírt, sírt, ordított. Délig vagy tán még tovább is. Elég az hozzá, hogy édesanyám panaszra ment a Józsihoz.- Józsi, nem tudna csinálni valamit ezzel a kislánnyal? Amióta ránézett, mindig sír. Józsi bácsi a lába közé kapta a kislányt, oszt egy pohár vízzel megmosdatta. Bevitte édesanyám, oszt soha többet nem sírt. A Józsi szemmel megverte. Vannak ilyen bűbájos személyek, hogyha valakit megbámul, megbetegszik. * Saját költési! mese 142. A két árva gyerek Az unokám egyszer arra kért, hogy meséljek...- Tata, olyat mesélj... olyan kisbabásat... kisgyerekrűl... Hát, oszt azt tényleg énmagam szövegöltem. Élt az erdőben két kis árva gyerek. Meghalt az apjuk, az anyjuk az erdőben. Volt egy picike kis házuk, ott maradt egy kisfiú meg egy kislány. Oszt akkor ők eltemették az anyjukat, apjukat - de még a gyerek csak hat éves volt, a kislány meg csak három. Oszt ők maguk nevelődtek föl, ők maguk szedték a pipacs pimpát, a pipacs leveleit ették, meg a gyermekláncfűt, annak is tejes a levele. Oszt az nagyon tápláló. Vadalmát, vadkörtét, szeder epret ettek, ilyesmin nőttek föl a gyerekek. És addig nőttek, addig nőttek, hogy utóbb a házuk környékét is kicsiszolták... Kerítést faragott a legény, kertet ástak, káposztát, salátát termeltek benne. Mindent termeltek. De nagyon szépek voltak, mert vadnövényen nőttek fel. Olyan egézségesek voltak, mint a legszebb alma a fán. Oszt akkor kimentek egy vasárnap délután sétálni. Addig mentek az erdőből kifelé, hogy egyszer egy dűlőre kitanáltak. Hát, csoda volt nékik, mert ők az erdőből életükben nem mentek ki azelőtt. Végignéztek a hosszú dűlőn. Amarra távol láttak két gyereket.- Kik azok? Kik azok? Azok is bámultak erre, emezek is...- Hát, meg kék őket nézni! Mind a két fiatal testvérpár úgy megnézik egymást. Összetalálkoztak középen. Az is éppen olyan szerencsétlen két árva volt, mint emezek. De nagyon szépek voltak. Hát, megösmerkedtek... Az egyik Pista volt, a másik meg János. A lány meg: az 180
