Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 15. Saját költésű mese
egyik Manci volt, a másik meg Juliska. Oszt akkor a lányok a fiúkban, a fiúk meg a lányokban gyönyörködtek. Hát, nagyon jó barátok lettek, összejártak, azután... össze is szeretkeztek.- Nagyon köllene megesküdni! De hát hun? Az erdőben nincs pap. Hol van a pap? - nem tudták. De hogy így összejártak, egy lovas katona a dűlőúton ment, meglátta a fiatalokat. Azok mesebeli szépek voltak. Akar a fiúk, akar a lányok... Rajzolni szebbet nem lehetne!- Hát, tik mit csináltok itt, fiúk?!- Hát, tanakszunk, vitéz úr... tanakszunk...- Hát, min tanakszotok?- Azon, mert mink az erdőben nőttünk föl, mink nem tudunk semmit... hogy merre van a falu... Meg kék esküdni, de hogy? Azt mondja a katona:- Azon ne búslakodjatok, gyerekek! Elmék haza a laktanyába, mondom a századosomnak, hogy van az erdőben két fiatal pár, ezeknek mi a gondjuk... Gazdag ember a százados úr, majd gondoskodik az terólatok! Hanem menjetek haza, oszt csináljatok rendet! Holnap itt leszek a százados úrral! A katona ezt elmesélte, meglátogatta mind a két párt a százados úr. Annak is megtetszettek. Belenyúlt a zsebbe:- Minden lesz, gyerekek, csak esküdjetek! Akkor a százados úr a szakácsokat megrendőlte, hogy ekkor meg ekkorra legyenek kész főtt étellel: birkapörkölt, tyúkhúsleves, minden, ami csak sikerült. Szólt a kantinosnak, hogy bort rendeljen... Őmaga meg kocsikat rendölt. A katonaságnál nem került az nagyobb pénzbe. Hanem odabent a faluban, a papnak - ott köllött fizetni! Bement a százados, beszélt a pappal. Gyönyörű esküvő lesz!- Mikorra gyühetünk? Fizetett a százados úr mindent, amit a pap kért. Piros szőnyeget húztak ki a nagy utcára... Megvolt az esküvő, akkor már a fiatal párok egymás mellett ültek visszafelé... még odafelé a testvérek ültek egymás mellett. Szólt a rezes banda, az erdőben, a szakácsok akkorára megterítettek. A százados úr volt a tanú. Akkor megszólalt a zene, akkor elkezdtek táncolni. Oszt úgy repültek, mint a lepke... Ezt teljesen magam találtam ki. * 181
