Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 14. Hiedelemtörténetek
Akkorra odaért a vándor.- Nincs itt semmi baj se... Elhajtott a gazda. Amikor a lovak közé vágott, akkor kiesett a másik kerék. Amire összeszedte, akkorra megint odaért a vándor. De akkor se szólt oda, hogy üljél fel. Ez ilyen bűbájosság volt. Valahogy meg tudta rontani az egyik ember a másikat. * 141. [A boszorkány megrontja a tehenet] Eladottam olyat is, hogy megrontották a tehenet. Véres tejet adott a tehén. Az egyik szomszédasszony a másikkal nem volt jóban. Mert két asszony nem egyezik. Vagy a emberen vesznek össze, vagy az állatokon. Oszt akkor átmén a bűbájos asszony napfelkölt előtt, bemegy a tehénhez, oszt megcsodálja, megdicséri - oszt akkor meg van rontva a tehén. Attól kezdve véres tejet ad. Akkor aztán átkozzák egymást az asszonyok. Azt úgy lehet megjavítani, hogy napfölkelt előtt köll fejni a tehénből a tejet. Oszt a tejet, amit kifejtek, kiviszik az itatóvályúhoz, beleöntik, oszt akkor a tüskés pálcával a friss tejet aprítják, imádkoznak három Miatyánkot, meg háromszor keresztet vetnek, oszt akkor megszűnik a rontás. Ezt megcsinálták az asszonyok. * 142. [A tudós kertész ront és gyógyít] Édesatyámnak volt egy kertésze a tízes években. Piri néném akkor volt karonülős kislány. Ez a kertész, ez pálmonostorai ember volt. Úgy hívták: Lócskai József. Már korán reggel kinn volt édesatyáéknál a tanyán. Édesanyám meg fogta a kislányt, oszt vitte a karján. Kivitte, találkozott a kertésszel. Azt mondja:- Hejj, Marika, de szép lánya van...! Olyan kis pirospozsgás lány volt. Elát, Lócskai bácsi rávette a szemét erre a 179
